Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

táns egyház történelme majdnem ugyanazon mederben folyik tova. Az elnyomásnak ugyanazon eszközeit használják velők szemben s ugyanaz az idő hozza meg számukra a felszabadulás hajnalhasadását is. Rákóczi Ferenc szabadságharca idejében, mely a vallásügyi sérelmeket is a legteljesebb igazságszeretet és méltányosság alapján akarta orvosolni, fellélekzett az agyonüldözött protestantizmus. GRÓF KÁROLYI SÁNDOR. A szatmári béke után azonban újra megszállta a szíveket az aggodalom. A majthényi síkról hazaszéledt kurucok érezték, hogy a győzelmes párt nem elégszik meg azzal, hogy a nyolc esztendős nemzeti mozgalom elszenderűlt, hanem megtorlást követel. Az Esterházyak, Csákyak, Illésházyak készségesen segédkeztek volna a megbékélt pártosok zaklatásában. Pálífy Jánosra ós Károlyi Sándorra, a két szemben álló fél bizalmi emberére hárult az a hivatás, hogy a szatmári kötés erejét megóvja s a boszúvágyók hevét, indulatát mérsékelje. Tanácsukon indult Eleonóra császárné is, I. Lipót özvegye,