Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia
mekeket és — ha lehet — édesgesse inkább, mint fenyegesse és verje. Lám, Apáczai Cseri János már harmadfélszáz esztendő előtt nevelési elv és tanítási eszköz gyanánt a szeretetet emeli ki. Teszi ezt oly időben, mikor egész Európában a botot ós vesszőt nélkülözhetetlennek találták a gyermekek figyelmének ébrentartásánál. 0 a tanítóban többre becsülte a buzgóságot, a hivatásórzetet ós lelkességet, mint a tudományt. A tanításra születni kell. Nem mindig azok a jó tanítók ós tanárok, akik a legtudósabbak. Sokan vannak — úgymond — akik a tanítással foglalkozván, megöregednek, de azért nem alkalmatosak arra, hogy egyebeket szóval vagy írással tanítanák. Ilyenekre gondol, mikor utasításul ezeket írja: »Ha tanítasz, ne kövesd azoknak szokásukat, akik úgy szóllanak, mintha lassú tekenősbókák másznának ki a szájukból ós egy óra alatt csak tíz szót is alig mondanak; akiknek céljuk nem egyéb, mint hogy a tudatlanoktól tudósoknak tartassanak. Remélhetik-e az ilyenek, hogy tanítványaikat valaha a tudománynak magas bérceire felvezetendik ? Nem álmos szemmel, hanem buzgóságosan kell látni akármi dologhoz is, kiváltképpen pedig a tanításhoz.« »A tanítás módjában pedig ilyen módokat tartson a tanító: egy időben csak egy dolgot tanítson, és azt is peniglen gyakran úgy, hogy addig békét ne adjon neki, míg a tanítványok jól meg nem fogták. Csak azokat tanítsa, melyek szükségesek, nehogy a nemszükségeseket tanítván, a szükségeseket tanítványai ne tudják. Okossággal éljen tanítványaihoz, elméjükből minden unodalmat kivévén; amit egyszer tanított, elkórdje tőlük; őket gyakran egymás között a hallott dolgokról disputáitassa. Az erkölcsteleneket megfeddje, de módjával való fenyítékkel és a vétekre való alkalmatosságot elhárítsa. Adjon a tanítványainak pihenésre időt; úgy mindazonáltal, hogy miatta el ne vetemedjenek, megintse ennek felette őket arról is, miket kell még életükben tanulniok.« A tanulók valláserkölcsi érzelmeinek felköltésére ós megerősítésére azt kívánja, hogy a növendékek, mihelyt az anyanyelvi iskolában magyarul jól olvasni megtanultak, naponként olvassanak a szentírásból, az ó-testámentumból egy szép históriát; azt írják is le, hogy az írást is gyakorolván, az Isten igéjéből is valamit tanuljanak! Azt kívánja továbbá, hogy a katekizmust könyvnélkül tanulják meg; végül, ha valamikor katekizmusi tanítás vagy prédikáció esik, szorgalmatossággal rá menjenek és elrendeli még, hogy ha az ájtatosságról a növendékek megjönnek, a mester őket jól kikérdezze: ki mit tanult?
