Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

xin. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopaedia. A kéfc protestáns ev. felekezet tanrendszere alig különbözött egymástól. Jobbára ugyanazon tantárgyakat tanították ós ugyanazon tankönyveket használták az ág. hitv. evangélikus iskolákban, mint a helvét hitvallású iskolákban. De a nevelési mód ós a jellemkópzés iránya mégis más volt a két testvér egyház iskoláiban. Az ágostai evangólisoknál más típus fejlődött ki a tanároknál és így természetesen a tanuló ifjúságnál is; először azért, mert iskoláiknak legnagyobb része a felvidéken, német- és tótajkú lakosság között állott; másodszor azért, mert ott az életmód és foglalkozás egészen más volt, mint a többnyire magyar alföldi református városokban. A pozsonyi nemes cívis egészen másképen ólt, mint a debreceni, az eperjesi másként, mint a sárospataki és gyulafehérvári. Ehhez képest a belső iskolai élet is eltérőleg fejlődött. A tanítási rendre vonatkozólag Eperjesen az volt megállapítva, hogy az evang. rendek által elkészített leckerend szigorúan megtartassák ós a tanítás eddig bevett módszerét is hűségesen folytassák. Továbbá, hogy az irálygyakorlatok ós írásbeli munkák javítása a klasszikusoknak, különösen a kijelölt szerzőknek utánzására irányozva szorgalmasan eszközöltessék. Az írásbeli gyakorlatokban talált hibákat a lap szélére kijegyezzék, végre hogy minden szerdán ós szombaton az alsóbb osztályokban az előző napokon tanultakat ismételjék, a felsőbb osztályokban pedig vitatkozásokat tartsanak. Az igazgató az egyes osztályokat szorgalmasan látogassa, a tanítókat kötelességeik teljesítésére intse, a preceptorokat pedig, ha helytelenséget követnek el, tanács elé idézze, sőt hivatalaiktól is függessze fel. A tanárok felett az inspektor urak gyakorolják a fegyelmet. Hogy milyen nagy súlyt helyeztek a hitvallás tisztaságára, mutatja az, hogy az e részben bepanaszolt tanárt előbb meg kellett hallgatni és jó útra vezetni, és csak ha ez nem sikerült, akkor vitték ügyét a zsinat elé.