Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

katholikussá lévén, a szőlőket a jezsuitáknak ajándékozta, az Apafiféle kősókat pedig Lipót alatt a kormány szintén elvonta, de a város lelkes közönsége nem engedte az iskolát elpusztulni. Nagy áldozattal tartotta azt fenn akkor is, mikor a szomszédban bárom református iskola elpusztult. Ilyen volt a nagyváradi és a pápai, melyeket a török, és Sárospatak, melyet a katholikussá lett Eákóczyak pusztítottak el egy időre. Ezen gyászos időszakban Debrecennek jelentősége lényegesen emelkedett. Az említett ós beszüntetett iskolák tanuló ifjúságának nagy része ide menekült. Csakhamar »schola universalissa« emelkedett. Tanárainak híre messzeföldön ismeretessé vált. Mártonfalvi Gy. a nagyváradi iskola megszűntével Debrecenbe költözvén, egész sereg tanulót vitt magával. Utóbb nemes versenyre kelt Komáromi Csipkés Györgygyei, aki Utrechtből, mint amaz Franckerából tudori ranggal jővén vissza, irodalmi munkálkodásával is emelte a debreceni kollégiumnak jó hírnevét, úgy is mint lelkész. Tanári utóda 1667-ben Szilágyi TönJcö Márton lett, aki a keleti nyelveket, a theológiát és a bölcsészetet nagy eredménnyel tanította. Mátronfalvi halála után 1679-ben Lisznyay K. Pál lett az igazgató-tanár, aki, úgy mint társai, az általuk előadott tantárgyakból nyomtatott tankönyveket adott tanítványainak kezébe. Ez által jelentékenyen előmozdították a tanítás sikerét, ami akkoriban sok nehézséggel járt. A debreceni anyaiskola jelentőségét különösen az bizonyítja, hogy az alföldi városok tanítói, tanárai és papjai jobbára innen kapták az irányítást egész életpályájuk alatt. A szatmárnómetii, kecskeméti, körösi, czeglódi, halasi, pápai és máramarosszigeti iskolák tágabb értelemben szintén úgy tekinthetők, mint a debreceni anyaiskola particulái. Ezek kisebb-nagyobb tanfolyamokkal ellátva, kénytelenek voltak az anyaiskolából kapott tanrendet és tanítási módszert követni, mert növendékeik csak így mehettek át akadály nélkül a főiskola felsőbb osztályaiba. Ezek voltak az úgynevezett particulák, melyek sok küzdelemmel éltek: Mezőtúr, Karcag, Makó, Hódmezővásárhely, a kún és hajdú városok kisebb-nagyobb iskolái rendesen egy-egy tanárral. Természetes, hogy ezeknek berendezése, tanítási módja és a tanulók ellátása sok kívánnivalót hagyott hátra, de legalább azt az egy szolgálatot tették, hogy a főiskolák alsóbb osztályaiból elvonták az oda nem való elemeket, és hogy a szegényebb tanulók kevesebb költséggel tanulhattak, mint Debrecenben, ahol gyakran alig lehetett az odatóduló ifjúságot jól elhelyezni.