Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

Miksából a reformáció szelleme, az eskümintának e szavai helyett: »a boldogságos szűz Máriára és minden szentekre« ezt mondotta, és pedig jó hangosan, »az evangeliomra« (esküszöm). Amely szellemet Miksa trónörökös korában tanúsított, megőrizte a királyi szóken is 12 évi uralkodása alatt (1564—1576.) Az országos móltóságok s fő katonai tisztségek betöltésénél mi tekintettel sem volt az illetőknek hittani álláspontjára. így felsőmagyarországi hadainak vezére és egyik legbizalmasabb embere Schwendi Lázár ha külsőleg nem lépett is át az evangélikus egyházba, de tényleg ennek fővódelmezőjeként szerepelt. Ehhez irta Miksa azon megszívlelésre nagyon is méltó figyelmeztetést, hogy »a vallási ügyeket nem lehet karddal eldönteni, . . . Krisztus ós az apostolok másként tanítottak; az ő kardjuk a nyelv, a tanítás, az Isten igéje ós a keresztyónies élet volt«. Az 1566. évi hadjárat alkalmával behívott birodalmi sególyhadakban szolgált protestánsok szabadon tarthattak evangélikus istentiszteletet, s ahol hosszabb ideig tábort ütöttek, p. o. Győrben s vidékén, szabadon hintegethették az evangéliomi magvakat. Mikor fiát, Rudolfot megkoronáztatni szándékozott, azt is reá akarta bírni, hogy az eskümintából hagyja ki Máriát ós a szenteket. Másfelől a főpapság erőszakos térítését határozottan kárhoztatta; Oláh M. érseket, midőn ennek zaklatásai miatt a protestánsok hozzá folyamodtak, komolyan megintette, hogy jövőre minden illetéktelen vizsgálattól tartózkodjék. Oláh M. halála után (1569) esztergomi érsekké Veranchich Antalt nevezte ki, aki mint tudós ós államfórfiú kiváló szolgálatokat tett hazánknak és királyának, de egyháza irányában annyira közönyös, vagy mondhatjuk annyira szabadszellemű volt, hogy az első miséjét csak érsekké kineveztetóse után 65 éves korában mondta el, ekkor is kétségkívül a pápai megerősítésre való tekintetből. Ennek 1573-ban bekövetkezett halála után pedig az érseki széket Miksa betöltetlenül hagyta, mely azután így is maradt két évtizeden keresztül. Ily fejedelem uralkodása alatt a vallási türelmetlenség fegyvereit kevésbbó villogtathatták Róma lovagjai, legalább az ágostai hitvallást követők ellen, kik ekkor különben is nagy többségben voltak a Miksa jogara alatt álló országrészben. De csakis azok ellen; mert nem kell felednünk, hogy Miksa a vallásjavítási eszméket kizárólag a wittenbergi forrásból merítette ós így a kálvinistákkal, keresztsógismótlőkkel, szentháromság - tagadókkal éppen oly kevéssé rokonszenvezett, mint a németországi igazhitű lutheránusok. De meg politikai okokból is inkább vonzódott Miksa a németországi, mint a helvét vagy Socin-féle reformációhoz. Mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a nemzet szabadságának, alkotmányának