Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
ISKOLATÖRTÉNET 53 A századfordulón bővült, mai iskolaépület megnyitóján ismét az elődök—ma is megszívlelendő — programját hirdeti meg Gombocz Miklós igazgató, a nagynevű tanítványok édesapja: „Nevelni akarunk, — nem rideg értelem embereket, a kik az igazság és a jog diadalában hitüket elvesztették, a kikfogalmaikat, meggyőződésüket a világ ítélete szerint ruhaként cserélik, a kik a kötelességet csak addig ismerik, a meddig a haszon és kényszer hatása ér; hanem oly férfiakat, a kik háttérbe szorítva, félreismerve, sőt megalázva is a felismert igazság után indulnak: nevelni akarunk erkölcsi jellemeket." (Pavr Sándor: Negeydféiszázados tőiskola Sopronban 1907, 60. o.) A VILÁGHÁBORÚK VIHARÁBAN AZ INTÉZETET a hagyományosan haladó szelleme megóvta a szélsőségektől. Tanár és diák egyaránt jól vizsgázott az országhoz, a néphez, a demokratikus elveihez való hűségből. E rövid kitekintésben nagy tanárok és tanítványok hosszú névsorát, még nagyobb eredményeit lehetett volna sorolnom. Olyan emberekét, akikben megmagyarázhatatlanul benne maradt életük legmagasabb pontján is a diákszellem; olyanokét, akik alapítványok sorozatával és minden lehető eszközzel az egykori iskola felvirágoztatásán szorgoskodtak. Ilyenek a köztünk levő — részben már „berzsenyista" öregdiákok is. Gyűlik már az újabb alapítvány, és íme egy hívó szó, vagy évfordulós alkalom kell, és ki-ki segít a maga módján. Él tehát az évszázados szellemiség, amely az öreg iskola sajátos atmoszférájából fakad. Tömören summázza az iskola évszázados eredménysorozatát a bevezető tabló. „A többi nagymultú (magyarországi) iskolákhoz hasonlóan jelentős küldetést teljesített hosszú, sokszor viharos története folyamán intézetünk. Sok nemzedéknek adta át a kor mindig leghaladottabb, az újra érzékenyen reagáló műveltségét. Sokezer ifjat tanított meg emberségre, magyarságra, helytállásra." Ennél többet ma sem várhatunk el tőle, de ezt igen!: hagyományokat tisztelve, őszintén, jó szellemben éljen és munkálkodjon ifjú és nevelő egyaránt. SOPRON, MINT VÉGVÁR MINDIG IS a nagy küldetések és helytállások városa volt és az is maradt. Bízunk abban, hogy hagyományaiban élve, újuló ismeretekkel felvirágoztatva öregbíti egykori iskolánkat ezután is minden év kapun kilépő nemzedéke. Erre figyelmeztesse a ma munkálkodókat ez a jubileum is, és ezt adja tanulságul ez a kiállítás is, amit ezennel szíves figyelmükbe ajánlok. Megjelent az Evangélikus Élet 1982. november 14-i számában
