Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
52 ISKOLATÖRTÉNET lesz Sopron. Az iskolaigazgató KövesdyPál 1661-ben adja ki a száz évig országosan tankönyvül használt magyar nyelvtanát (Elementa linguae Hungaricum). Az iskola nagykönyvtára 1666-ban alakul. A nagy korszakra ismét egy csapás jön, a Wesselényi-összeeslcüvés ürügyén 6 évig szünetel az oktatás. 1682-ben nyitja meg az intézetet a garanciát vállaló és a várostól azt átvevő városi egyházközség. Új tantervében Comménius Orbis pictusa is szerepel tankönyvül, és tovább erősödik a reáliák aránya. HOGY MIT TANÍTOTTAK ITT, álljon idézetül egy kicsapott feljelentő levelének részlete: „A legszélesebb értelemben tanítanak oly tudományokat is, melyre nincsen királyi engedélyük. Nemcsak dialektika fordul elő tantervűkben, hanem metaphysika, logika, ethika, politika, oeconomika is, még pedig nem is Aristotelesnek, hanem néhány újabb protestáns bölcselőnek, Wolfnak és Leibnitznek dögletes szellemében." Ez az iskola adja a kor nagyjait: Döbrenteit, Berzsenyit, Kist. Az országban példa nélkül álló önképzőköri vállalkozásként indul a később oly jelentőssé vált Magyar Társaság (1790), az önművelésnek, a nyelvérzésnek mindmáig példája. Hatása messze túlterjedt az ifjúság körén. Alapító szabályuk egyszerű szavai, a tömören fogalmazott négy pontjuk ma is például állhat: „1. Hetenként minden szombaton délest legalább két óráig gyűléskedjünk. 2. A közmegegyezésből feladott foglalatosságot kiki véghezvigye. 3. Munkája barátságos megítéléséért senki meg ne nehezteljen. 4. A megjelenést elégséges ok nélkül senki el ne mulassza." Az önzetlen és elszánt lelkesedésből így lett mozgalom, tudomány, irodalmunk nemesítő kovásza itt a német határszélen. Az eszmeáramlatok továbbra sem kerülték el az iskolát. Nyitott szelleme taplóként fogadott minden újat. A reformországgyűlések hatására (1827) alakul — ismét a Líceum sajátos közösségi szelleme kifejezőjeként — a magyar érzelmet, a hazaszeretetet, a diákönkormányzatot jelentő (a korabeli közigazgatás rendjét követő) Deákkúti Vármegye. Több mint egy évszázadon át volt ez az iskola mozgalmi lelke, hirdetve mindazt, ami magyar itt a határszélen, ápolva a fogékonyságot az újra, a szervezőkészséget, az életre való felkészülést, az együvétartozás boldog örömét. Talán ezek a közösségi kohók azok, amelyek máig is mágnesként vonzanak vissza minden növendéket. A SZABADSÁGHARCOT KÖVETŐ SZORONGATÓ IDŐKBŐL már az egész egyházkerület ereje kellett az egyre magasabb fokú oktatás ellátásához, a megnövekedett számú ifjúság neveléséhez. A múlt század közepétől 8 osztályos gimnázium működik, 14 tanárral. Ezt követően önállósul a tanítóképezde, a teológia a jogi fakultással. 1884-től már állami bizottság előtt folyó érettségi vizsgálatok folynak, beérkezvén ezzel a modern korszakba. Meg kell hajtsuk az elődök előtt az elismerés zászlaját. El kell ismernünk — és ezt tisztelettel tesszük—, hogy „századokon át az evangélikus egyház tetemes áldozatokat hozott a nemzeti kultúráért. Önerejéből és önként, már akkor, mikor az állam még tudatára sem ébredt, hogy a nevelés voltaképpen az ö dolga is volna." (Payr Sándor: Negydfélszázados főiskola Sopronban 1907, 58. o.)
