Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
ISKOLATÖRTÉNET 31 da életére nézve oly események is, melyek irányában a világtörténet közönyös, jelentőséggel birnak. És ime! a soproni iskola háromszáz viharos évek után is fenáll és virágzik, mi életerejének elvitázhatlan bizonysága. Élete tehát csaknem oly régi, mint a magyarhoni Protestantismus élete; története pedig ugyanaz kicsinyben, mi a magyarhoni Protestantismus története nagyban. A mi tanodánk is értelmi és erkölcsi erőt fejte magából a mint örvendett azon tiszta és fellegtelen napoknak, midőn a magyarhoni protestáns egyházban a lelkiismeret szabadsága követve annak minden áldásaitól, vagy a hívek nagy számának biztosítéka mellett, vagy a törvények pajzsa alatt virágzott; úgy megérezte mindazon hatalmas rázkódásokat, melyek a magyarhoni Protestantismus életét fenyegették, de ezzel együtt és csak ennek anyai oltalma alatt emelkedett ki sziklaképen a vészhullámokból, hogy bizonyságot tegyen azon igazságról, miszerint az Isten áldása csak arra száll, a ki igazság, a jog, a jó ügy mellett a küzdelmek és szenvedések között is ingathatatlanúl megmarad. És én kérdezlek titeket t. h. nem e méltó, nem e szellemnek tiszteletét tanúsító érzület megünnepelni egy olly szellemi intézet múltjának emlékét, melyet százados viharok elsülyeszteni képesek nem voltak, mely intézet a protestantismusnak egyik hű dajkája, a miveltségnek terjesztője, a tudományosságnak ápolója, a jognak védelmezője, a nemzetiségnek élesztője és gyarapítója volt? De közületek sokat még egy közelebbi érdek is buzdíthat ez ünnep örömteljes megülésére. Mert sokan ez intézetben nyertetek nevelést, itt jutottatok el a szellemi gyarapodás azon fokozatára, melynek alapján hirt, nevet, polgári állást, működési tért és az élet örömeit biztosítottatok magatok számára. T. h. alig van szebb, szivet emelőbb ünnepély, mint az évek hosszú sorát átélt főtanodának örömünnepe, mert ez nem a hiú fénynek, nem a ráfogott érdemnek, hanem a szellemnek, a nevelésben tett haladásnak, a nevelésből kifolyt áldásoknak emlékünnepe, s midőn mi ezt megűljük, a kegyelet és hála kötelességeit teljesítjük, az érdemekből kiemelkedő emlékek oltárára lerakjuk a tisztelet adóját. S ezen ünnepélyes órában miről szólhatnék hozzátok az ünnep érdemének megfelelőbben, mint azon egyszerű tárgyról: méltó megemlékezni tanintézetünk elődeiről. Tiszteletben tartani az előkort, melynek vállain a jobb lét fokára felemelkedtünk, kegyeletesen visszaemlékezni őseinkre, kik a munkának fáradalmait és a szenvedéseket már azon vigasztaló gondolatnál fogva is békésebben tűrték, hogy a nyomukba lépendő nemzedék számára a boldogulás útját megkönnyitik, mindig nemes kebelnek bélyege. A múltból t. h. sok fényes érdem, sok tiszteletre mél-
