Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)

ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János

32 ISKOLATÖRTÉNET tó emlék, sok nemes erény és üdvös munka világitának át a jelenbe; de ezek közül akár a cél szentségét, akár az eredmény üdvös hatá­sát, akár az erőnek áldozatát tekintve az első sorokban azok állanak, mellyek a tanintézetekre s az ifjúság nevelésére vonatkoznak. Hogy tehát tanintézeteink elődeinek emlékét tiszteletben tartsuk, ezt tő­lünk a tanintézetek természete és fogalma követeli, mert a taninté­zet az embert neveli. A nevelés azon működés, midőn az ember öntu­datosan és bizonyos módszer mellett hat az emberre, hogy szelleme kifejlődjék. T.h. az emberi életnek valamennyi működése tisztelet­re méltó és egyenlő méltóságú, mert mindegyik az emberi nemzet­re mint egészre nézve szükséges. De ha az életfoglalatosságot ered­ményének üdvös hatása és szépsége szerint tekintjük, üdvösebbet és szebbet a nevelés munkájánál alig gondolhatunk. — A nevelés a meg­váltás dicső munkájának hasonképe; mert megszabadítja az értel­met a tudatlanság homályától, a kedélyt a kívánság nyerseségétől, az akaratot az önkény durvaságától. — Az emberi szellemben már az élet első perczében benrejlik szabad működésének és minden tehet­ségeinek lehetősége. De ha ápoló kéz nem járul, hogy a szellemi erők­nek lehetősége valóságra kifejtessék; úgy a tehetség elásott kincs s az embernek értelmi és erkölcsi szabadsága el van veszve. — Azonban a nevelés épen a szellemi tehetségek szunnyadó csiráit fejti ki s igy az embert valóságos emberré képezi. És ebben fekszik a nevelés ma­gas jelentősége, és egyáltalános becse.—A tanintézetek tehát, — mert csak a nyilvános nevelés valódi, — az emberiség veteményes kertjei s kik e kertekben az ifjú nemzedék kimivelése és nemes irányadá­sa körül a buzgalom szent hevével fáradoztak, s nekünk utódoknak a nevelés mezején utat törtek, azoknak emlékére ünnepélyt szentel­ni nem üres szertartás, hanem az érdemelismerésnek kegyeletes cse­lekedete. És a magyarhoni protestáns főtanodák hogyan valósítot­ták a nevelés fogalmát, hogyan oldották meg annak nehéz felada­tát? A nevelés tartalma és feladata mindig ugyanaz, örök s változ­­hatatlan ugyan, t. i. az ifjú szellemet kiképezni; de azon elvek, mó­dok és irányok, mint lehet ezt valósítani, csak lassan, sok kísérlet és hosszas gyakorlat után az idők folyamán áthaladva tisztulnak meg a kezdetben hozzájok tapadt hiányoktól. És a protestáns tanintéze­tek a kisebb erő mellett is mindig megoldották a korszellemtől irá­nyoztatok nevelésnek feladatát s az egyház, haza és világ miveltsé­­gének, mint azt a főtanodák fogalma kívánja, színvonalán állottak. A magyarhoni protestánsok mindjárt a hitújítás hajnalán mélyen érezték az iskoláknak elkerülhetetlen szükségét és nagy fontossá­gát, egy ösztön sugalta nekik, hogy iskolák hiányában a Protestan­tismus megszilárdítva soha sem lesz, hogy azok nélkül az uj hit nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom