Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
32 ISKOLATÖRTÉNET tó emlék, sok nemes erény és üdvös munka világitának át a jelenbe; de ezek közül akár a cél szentségét, akár az eredmény üdvös hatását, akár az erőnek áldozatát tekintve az első sorokban azok állanak, mellyek a tanintézetekre s az ifjúság nevelésére vonatkoznak. Hogy tehát tanintézeteink elődeinek emlékét tiszteletben tartsuk, ezt tőlünk a tanintézetek természete és fogalma követeli, mert a tanintézet az embert neveli. A nevelés azon működés, midőn az ember öntudatosan és bizonyos módszer mellett hat az emberre, hogy szelleme kifejlődjék. T.h. az emberi életnek valamennyi működése tiszteletre méltó és egyenlő méltóságú, mert mindegyik az emberi nemzetre mint egészre nézve szükséges. De ha az életfoglalatosságot eredményének üdvös hatása és szépsége szerint tekintjük, üdvösebbet és szebbet a nevelés munkájánál alig gondolhatunk. — A nevelés a megváltás dicső munkájának hasonképe; mert megszabadítja az értelmet a tudatlanság homályától, a kedélyt a kívánság nyerseségétől, az akaratot az önkény durvaságától. — Az emberi szellemben már az élet első perczében benrejlik szabad működésének és minden tehetségeinek lehetősége. De ha ápoló kéz nem járul, hogy a szellemi erőknek lehetősége valóságra kifejtessék; úgy a tehetség elásott kincs s az embernek értelmi és erkölcsi szabadsága el van veszve. — Azonban a nevelés épen a szellemi tehetségek szunnyadó csiráit fejti ki s igy az embert valóságos emberré képezi. És ebben fekszik a nevelés magas jelentősége, és egyáltalános becse.—A tanintézetek tehát, — mert csak a nyilvános nevelés valódi, — az emberiség veteményes kertjei s kik e kertekben az ifjú nemzedék kimivelése és nemes irányadása körül a buzgalom szent hevével fáradoztak, s nekünk utódoknak a nevelés mezején utat törtek, azoknak emlékére ünnepélyt szentelni nem üres szertartás, hanem az érdemelismerésnek kegyeletes cselekedete. És a magyarhoni protestáns főtanodák hogyan valósították a nevelés fogalmát, hogyan oldották meg annak nehéz feladatát? A nevelés tartalma és feladata mindig ugyanaz, örök s változhatatlan ugyan, t. i. az ifjú szellemet kiképezni; de azon elvek, módok és irányok, mint lehet ezt valósítani, csak lassan, sok kísérlet és hosszas gyakorlat után az idők folyamán áthaladva tisztulnak meg a kezdetben hozzájok tapadt hiányoktól. És a protestáns tanintézetek a kisebb erő mellett is mindig megoldották a korszellemtől irányoztatok nevelésnek feladatát s az egyház, haza és világ miveltségének, mint azt a főtanodák fogalma kívánja, színvonalán állottak. A magyarhoni protestánsok mindjárt a hitújítás hajnalán mélyen érezték az iskoláknak elkerülhetetlen szükségét és nagy fontosságát, egy ösztön sugalta nekik, hogy iskolák hiányában a Protestantismus megszilárdítva soha sem lesz, hogy azok nélkül az uj hit nem