Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
DEÁKKÚTI VÁRMEGYE - Zábrák Dénes: A vármegye története, Deákkúti Vármegye 194 Töpler Kálmán egykori diák visszaemlékezéséből
igo DEÁKKÚTI VÁRMEGYE E kis forrás környéke — melynek a körűié emelkedő sűrű erdővel benőtt hegyek nem kevés regényességet, az ott fészkelő madarak kellemes éneke, s a forrás friss, egészséges vize melyhez hasonlót a városban nem találhatni, — kedvességet s vonzerőt kölcsönöznek, nemcsak ily majálisok alkalmával — hanem máskor is az ifjúság kedvencz gyülhelyévé lön, úgy hogy ha valaki a szabadban sétálni akart, önkénytelen a nevezett „deákok kútja" vagy később „deákkut" felé vette útját. Ősi ragaszkodással csüngött a tanuló ifjúság e helyen, s valahányszor közülök valaki a kis kutat meglátogatta oly jól esett ott megnyugodnia, s akaratlanul is elmondá: „Mily szép, gyönyörű ez a mi helyünk!" S ha a kis forrás enyhitő friss vizéből ivott: „Beh jó ez a mi vizünk!" A város — noha tehette volna — nem háborgatta az ifjúságot ez ártatlan jogérzetében, sőt mintegy helyeslését adta hozzá az által, hogy a nevezett kút környékét, mint fentebb is emlitém rendesen deákok helyének, s a forrást „deákok kútjának" nevezte el. Az említett, kezdetben csupán tavaszi kirándulásokból álló majálisokat az ifjúság (értve e szó alatt mindig a soproni ev. lyceumi ifjúságot) 1810 körül már többnyire Bánfalván (Wandorf) [...] tartotta. [-] S valahányszor Bánfaivára zeneszóval, még pedig az ifjúsági zenekar kíséretében kivonultak, igen természetesen útba ejtették a kedves kis forrást, a „deákok kútját”, noha kellemetlen, mocsáros utak megnehezítették az odajuthatást. Itt rendesen szünetet tartott az ifjúság, s vig beszélgetés mellett az időt, az úgynevezett „kereszteléssel" töltötte el, mi abból állott, hogy az újonnan érkezett vendéget, vagy az ujonczokat körükben egyszer — gyakran kétszer, háromszor is — egy pohár friss vízzel a forrásból, leöntötték. így megkeresztelték pl. Kis János superintendenst is. E szokás azonban később betiltatott, mert vele visszaéltek [...] [...] így élvezte az ifjúság az ártatlan örömöket több éven át szép egyetértésben s rendben tartván meg tavaszi ünnepélyét. Azonban 1820- ban egy kellemetlen eset adta elő magát, mely igen megzavard az ifjúság ártatlan mulatságát. (Verekedés tört ki a bánfalvi legények és a licista ifjak között.) Ennek következménye lett, hogy a következő évben az eddig tartatni szokott kedélyes tavaszi mulatságokat a tanári kar egészen eltiltotta. Évek múltak el ezután, a nélkül, hogy az ifjúság majálist tartott volna, s csakhamar érezhető volt az ifjúságban bizonyos levertség,
