Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
DEÁKKÚTI VÁRMEGYE - Zábrák Dénes: A vármegye története, Deákkúti Vármegye 194 Töpler Kálmán egykori diák visszaemlékezéséből
189 Zábrák Dénes Deákkúti Vármegye Előzmények. [...] A tanuló ifjúságnak első és legfontosabb teendője kétségkívül a komoly tudományok ismeretében való gyarapodás, a szorgalmas tanulás. Ámde az ifjúnak kora, természete, véralkata megkívánja, hogy eme csupán az értelmet fejlesztő, fáradságos foglalkozás mellett, egyszersmind ártatlan örömeket is élvezzen, melyek által kedélyét, szivét nemesítse, testi erejét gyakorolja, s a komoly foglalkozás közben egy kis szórakozást találjon, nehogy lelke elfáradjon, kimerüljön, s utóbb munkálkodni képtelen legyen. így tehát már az ifjúság természetéből könnyen kimagyarázható, hogy különösen hol, mint p. o. egy tanintézetben, több ifjú együtt van, egyesülnek, s maguk közt rendeznek különféle mulatságokat, így tehát azon sem lehet csudálkoznunk, ha a természet uj életre ébredésével az ifjúság — mely maga is tavaszhoz hasonlitható — majd mindenütt tavaszi mulatságot, vagy köznyelven majálist rendez. Mit most általában az ifjúságról mondottunk, ugyanazt elmondhatjuk a soproni ev. lyceumi ifjúságról is, mely szinte már régtől fogva szokott évenként egy majálist tartani, természetes, hajdan nem olyant mint ma, de mégis csak tavaszi ünnepély volt az, hol az ifjúság kifejezést adott benső örömének, melyet a tavasz megérkezése felett érzett. Ha a Deákkuti vármegye keletkezésének alapokait megismerni akarjuk, úgy múlhatatlanul szükséges említést tennünk a soproni ev. tanuló ifjúság közt régebben tartatni szokott tavaszi kirándulásokról vagy is majálisokról. A soproni ev. tanuló ifjúság még 1800 után is évenként a tanárok nagy részének kíséretében rendesen Május í-én vagyha az idő nem kedvezett később vig kirándulásokat szokott tenni, néha Balfra, máskor Harkára, vagy máshová! De bármerre mentek ki a szabadba, délután mindig a Neuhofon (ujkert) felül az erdőben már akkor létezett kis forráshoz tértek vissza, melyet épen ez oknál fogva nemcsak az ifjúság, de a városi közönség is csak „deákok kútjának" (studentenbrunnen) nevezett.
