Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG - A Líceumi Diákszövetség új korszaka: Rédey Pál, Görög Tibor, SümeghyJózsef, CsukásnéBencsik Zsuzsanna
i8o Sümeghy József A soproni Evangélikus Líceum tanúit várja Már hagyománnyá vált, hogy a soproni Líceum Diákszövetsége és öregdiákjai az iskola hívására évenként találkozóra gyűlnek össze. Idén erre június 6-án és 7-én, szombaton és vasárnap kerül sor. Szombaton osztálytalálkozók lesznek, délután pedig a növendékek gálaműsorukat tartják. Vasárnap az iskolai találkozás után istentiszteleten veszünk részt, majd a tornacsarnokban közgyűlés lesz. Ezekre az alkalmakra hívnak és várnak minket Sopronba. Egyházi iskola lévén hivatkozhatunk arra, hogy Üdvözítő Urunk is úgy küldte ki tanítványait a világba, hogy „lesztek nékem tanúim!" (ApCsel 1,8) Évszázadok óta így küldi ki növendékeit is az életbe a Líceum. A tanítványok tanúk, az iskola diákjai is tanúskodnak arról, amit tanáraik tanításából és életpéldájából kaptak. A reformációnak, így az iskolánknak is kezdettől fogva — 441 éve — szívügye, hogy evangélikus egyházunknak hűséges, képzett, hitvalló, egyszersmind illően viselkedni akaró és tudó fiatalokat neveljen, akik az egyházban és a társadalomban vezető munkára alkalmasak. Akiknek Istene Jézusban lett testté és nem a pénztárcájukban van. Az ilyen találkozások alkalmával elénk állnak tanáraink és „feleltetnek". Megőrizted iskolánk örökségül adott szellemi kincseit? Amit rád bíztunk, gyarapítottad? A legtöbb licista gyülekezetének tevékeny, hűséges tagja, felügyelője vagy presbitere. Folyik a nagy vita, kell-e, legyen-e egyházi iskola? A diákok: tanúk! A soproni Líceumnak, egyházunk legrégebbi iskolája diákjának lenni örökséget, küldetést jelent! Nemcsak egy iskola jól képzett diákjának kell lenni, hanem hívő, Krisztusnak igazat adó, Őt követő emberként élni a mai Magyarországon. Nemcsak ott mérhető le egy egyházi iskola minősége, hogy diákjai közül mennyit vesznek fel a felsőbb tanintézetekbe, hanem tudásban és erkölcsben hogyan állja meg helyét a mindennapi életben, a családi és társadalmi kapcsolatokban! Az ilyen találkozások egymással és múltunkkal való vidám emlékezéssé is kell, hogy váljanak. Öröm együtt emlékezni tanárokra, iskolatársakra, fehér asztalnál diákemlékeket megeleveníteni, egészségünkre és iskolánkra koccintani. „Szép ifjúság, jöjj vissza egy szóra..." Ezeken túl azonban most a tanúk is kérdeznek: „Hogy vagy, drága jó Alma Materünk? Látjuk, szűk már a hely az öreg falak között, mert a padlásterekből is tantermeket építettek. Elfogadod-e Isten erőt adó, bátorító, józanító Szentlelkét, amit mint »egy lángot adok, ápold, add tovább!« Megedződhettél a 441 év történelmi földindulásaiban és élet-halál harcában. Vane bátorságod és hited, hogy a reád bízottakra leselkedő, őket elzülleszteni akaró sátáni erőkkel szembeszállj? Az igazgató, a tanári kar példás összetartozásban, fegyelmezett munkával,
