Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - A kezdetektől 1948-ig
11 ISKOLATÖRTÉNET mondott alkalmi beszédet a város színe-java jelenlétében. Ugyanebben az évben egyesítették az evangélikus konvent könyvtárát az iskolai könyvtárral, amelyeket a XIX. század végéig fejlesztettek, s amely jelenleg kb. 40 000 kötettel rendelkezik. Gyűjteményünkben 16 db ősnyomtatvány mellett számos könyvritkaság található. A magyar kultúra ápolására 1827-ben létrehozott Deákkúti Vármegyét a mai diákönkormányzatok elődjének is tekinthetjük. A magyar viselet, a magyar zene, tánc és a magyar nyelv ápolására hozták létre; formailag a magyar vármegye és a protestáns egyházkerület mintáját követték. Munkáját az ifjúság öntevékenysége jellemezte. 1827-ben, 1833-ban és 1847-ben hoztak a tagok „törvényeket" működésükről. A szabadságharc bukása után működése szünetelt, csak az 1860-as évek elején kelt újra életre. Utolsó egyetemes gyűlését a Vármegye 1883. május 3-án tartotta. 1829-ben a Líceum felső tagozatának keretében megindult a tanítóképzés, amely 1858-ban szervezetileg is különvált a gimnáziumtól.1829 és 1853 között a soproni evangélikus főtanodában — szerény formában — már folyt tanítói pályára felkészítő oktatás. Az egyházkerület megbízta Szabó József professzort, hogy a tanítói pályára készülő ifjakat a rendes tanítási órákon felül szerdán és szombaton külön szemináriumban tanítsa az „oktatás módjára", és velük évenként vizsgát is tartson. Az 1840-es évek elején jelentős tantervi változás történt, bevezették az ún. zayugróci tantervet. Ennek értelmében a soproni intézet hatosztályos, ehhez járult a két bölcsészeti, jogi és teológiai évfolyam. Az új tantervvel minden evangélikus iskolában egységessé vált a tanrend, így lehetőség nyílt a szabad átlépésre is. A humanisztikus tárgyak mellett kellő helyet kaptak a reáliák, és kötelezővé tették a magyar tanítási nyelvet. Az 1848-as forradalom talán legradikálisabb diákmegmozdulása éppen a soproni iskola falai között zajlott le. A diákok egyszerűen elfoglalták az iskolaépületet, s keményen felléptek az addigra megcsontosodott oktatási rendszer ellen. Sajnos érdemi változtatásokat nem tudtak elérni. Az 1849-es Entwurf értelmében elvették az iskola nyilvánossági jogát, ami többek közt azt jelentette, hogy a Líceum nem állíthatott ki államilag érvényes bizonyítványokat. 1853-ban a helyzetet úgy oldották meg, hogy a Líceumot a Dunántúli Egyházkerület fennhatósága alá rendelték, s 1853 szeptemberétől „Egyházkerületi Főtanoda" néven szerepelt. 1855. március 23-án kelt az a miniszteri rendelet, amely a nyilvánossági jogot az intézetnek visszaadta. Április 15-én nagyszabású ünnepélyt rendeztek a nevezetes esemény alkalmából, amelyen Király József Pál németül, Pálfy József magyarul méltatta a nap jelentőségét, Kolbenheyer Mór költeményt írt. A németesítő törekvések ellenében 1860-ban sikerült elérni, hogy az intézetben a tanítási nyelv a magyar legyen. A teológiai főiskola két évfolyammal és két tanárral kezdte meg működését 1854- ben. Pálfy József és Müllner Mátyás mellé 1858-ban Petrik János Jakab csatlakozott, s Milliner Mátyás önálló igazgató lett. 1861-ben három évfolyamúvá bővítették az intézetet, s kötelezővé tették a 4. évfolyamot is, amit külföldi egyetemeken hallgathattak a teológusok. 1904-től négy évfolyamú a főiskola. 1894-ben teológiai önképzőkör létesült a Líceumban, amelynek célja a szaktudományokban és a gyakorlati téren való továbbképzés volt.
