Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - A kezdetektől 1948-ig
9 A kezdetektől 1948-ig A középkor végi Magyarországon Sopron egyike volt annak a kilenc városnak, amely 1440 és 1514 között összesen több mint 100 tanulót küldött ki külföldi egyetemekre. Ennek is tulajdonítható, hogy hazánk mai területének városai közül a reformáció éppen Sopront érintette meg legelsőként, s ez az iskolai oktatásban is hamar éreztette hatását. A plébániai iskola 1553-ban végleg kikerült a városi plébánia, ezáltal a katolikus egyház gyámsága alól, s azt az evangélikusokból álló városi tanács vonta felügyelete alá, amely főúri patrónusok nélkül, egymaga szervezte meg az új, protestáns szellemiségű iskolát, elsősorban a városi magisztrátus, a lelkészek és tanítók utánpótlása céljából. Több adat is bizonyítja, hogy 1557-ben Hummel krisfó/polgármester támogatásával, annak telkén, a mai belváros szélén, az egykori „kövezeten" (am Pflaster) új, latin iskola épült, megelőzve ezzel magának az evangélikus gyülekezetnek megalakulását is. Az Evangélikus Líceum századok óta ezt az iskolát tekinti jogelődjének. A városban emellett 1569 óta német, s az 1570-es évektől kezdve magyar iskola is működött. Csaknem negyedszázados békés fejlődés után az újjáéledő ellenreformáció arra kényszerítette a Tanácsot, hogy váljék meg az evangélikus vallású iskolamesterektől, akik csak az 1606-ban kötött bécsi békével térhettek vissza munkájukhoz. Ekkor új korszak is kezdődött a soproni evangélikusság életében: a mindenkori városi tanács ugyanis mint presbitérium állt az egyházközség élén, s annak rendelkezésére bocsátotta az iskola fenntartásához szükséges eszközöket. A latin iskola fejlesztésében, majd gimnáziumi rangra emelésében elsődleges szerepe volt doktor Lackner Kristóf polgármesternek (1571—1631), aki arra törekedett, hogy akár távoli vidékek kiváló tanárait is megnyerje a város iskolaügye számára (tegyük hozzá: nem kevés sikerrel). Az 1610-es években csaknem évente írt iskoladrámákat, amelyeket a gimnázium diákjai adtak elő, többnyire a városháza termeiben. Mint felügyelő sűrűn látogatta az iskolát, és Leges scholasticae (Iskolai törvények) címen rendtartást adott ki számára. Ennek is köszönhető, hogy a XVII. század első felében jelentősen megnövekedett az iskola hallgatóinak létszáma. Nem sokkal Lackner halála után, 1636-ban a jezsuiták alapítottak gimnáziumot a városban, s az ezt követő két évtized e két oktatási intézmény rivalizálásának jegyében telt el. 1657-ben Wittnyédy Istvánnak, Zrínyi Miklós ügyvédjének javaslatára a város magyar gimnáziumot alapított a Hosszú soron, a mai iskolaépület helyén. Ennek első rektora Kövesdy Pál lett, aki tantervében kiemelten fontosnak tartotta a latin iskolával való együttműködést és a magyar nyelv tanulását: „mivel ennek a gimnázium
