Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
VII. A magyar reformáczió.
214 Bornemisza Péter.* Nem fogyatkozik meg, a kit Jámbor hit vezérel! így indula hosszú útra Bornemisza Péter. Csekély úti butorkáját Kebléhez szorítja, Noha nincsen abba kincse, . Csupán nyolcz forintja. Csábító színével a bűn, Ördög mestersége; Könyörgésben kéri szépen, Isten attól védje. És vándorol messze földön, Egymagára hagyva, Bölcseség oltári mellett Fáklyát gyújtogatva. Lakja soká mívelt honját Német s francziának, Tündérkertjét, múzsaberkét Szép Itáliának. S mint gondos méh egy virágról Más világra kelve, <3? Gyűjt magának nem veszendő Kincset a szív, elme. Nyolcz keserves hosszú évnek Lészen elmúlása, Míg imigyen bízva mégyen Egy vidékről másra. Mikor végre hű érzelme Hazafelé vonja, Büszkeséggel, bámulattal Néz reája honja. Méri úti butorkáját, Mielőtt pihenne, S csodaképen most is éppen Nyolcz forint van benne. Nyolcz esztendőt nyolcz forint- Ördög mestersége ; [tál! Vagy pedig az Isten igaz Műve, bölcsesége. Nem fogyatkozik meg, a kit Jámbor hit vezérel! így beszéle, míg csak éle Bornemisza Péter. Lévay József. Károli Gáspár szobra előtt. Fordíts — az Úr Szent Lelke által Telis-tele írt lapokon: És nap-világgal mécs-világgal, Szent ihletés a homlokon, * A hírneves felsödunamelléki püspök, a ki író, nyomdász, könyvárus, lelkész és püspök volt egy személyben. Maga írja magáról, hogy nyolcz forinttal indult el hazulról, nyolcz esztendeig vándorolt és tanult Olasz-, Franczia- és Németországban s mikor hazatért, akkor is éppen nyolcz forintja volt, sem több, sem kevesebb.
