Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
IV. Jézus. - b) Beszédei és csudatettei.
Veszi földön vándor képét, A gúny hóig vonja léptét. Bekopogtat: „szabad?“ — tessék! „Hej egy falat be jól esnék!“ Szegény ember és családja Fáradt vándort jól ellátja. „Hát bizony, mi véknyan élünk, Hanem azért egyél vélünk“. Jézus is kap egy kanalat, Jut rá sok lé, kevés falat. A szegénység gyönge kosztját Véle hiven így megosztják. S a mint esznek — eddegélnek, Tessékelve a vendégnek, Szól az asszony: apjuk lássa A leveske mily pompás ma! Szól az ember: bizony anyjuk, Ezt a levest itt nem hagyjuk; Rég eszünk mi együtt ketten, De ilyen jót még nem ettem. Szól egy kis lyány: édes szülém. Éledek e levestiil én, Pedig gyönge, beteg voltam, Sorvadoztam, majd megholtam. Szól a fiúk: én is érzem, Pezsdül tőle minden részem. Szinte olyan erős vagyok, Dolgozhatnám, mint a nagyok. S mind a többi apróbb cseléd Eldicséri eledelét: Ilyet — nincs is ennek mása — Nem főz a király szakácsa! Áldott megelégedettség Fogja el itt ki-ki testét — S öreg, apró mind a hányán Esznek boldogan, vidáman. Hát a vendég ? . . . Ül csak szépen, Szelíden a durva széken S nézi biztatón mosolygva, Milyen jó e jóknak dolga.
