Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

IV. Jézus. - b) Beszédei és csudatettei.

118

Feje körül szivárvány gyűl,

Teste ködszövetté lágyul,

Megjelen egy fényes csillag S Jézus elszáll, mint az illat.

Mire föltekint a jámbor,

Boldog nép, — már nincs a vándor . . .

Vajh ki volt ő, hová lett ő?

Vájjon jóízűt evett ő? . . .

A szívekre halkan száll a Tiszta értés s zeng a hála:

Édes Jézus, téged áldunk,

Te voltál ma vendég nálunk,

Te, ki jó szegénynek osztod Ételére a malasztot. *

Kozma Andor.

&

Jézus és a nép.

Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mát. 9, 1.

Az emberek közt széjjel járván,

A bűntől terhes föld határán:

Égi atyjának egyszülötte Isten országát terjesztette,

És a tőle építtetett, eredt Ország alapja lön: — a szeretet!

S melyért az égből földre szállott:

Javítá a bűnös világot;

S a szó, ha szent ajaki mondák,

Édes volt, mint a méz s orvosság.

A mester, Jakab s több tanítvány Jeruzsálem felől jövőnek;

A hol idején a páskhának,

Néhány napot fenn ünnepiének.

S hol az út Bethfagénak fordul,

Zajgás hatott feléjük jobbrul És látának nagy sokaságot,

Mely egy fánál tolongva állott.

A Jézus maga felkereste:

Ki bűnös volt s nyomá kereszte;