Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)

A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.

Nürnberg képe. A WITTENBERGI FÜLEMILE. Hajnalodik, ébredjetek! Vidám daltól zeng a berek. Halld, mint csattog a fülmile, Csak úgy cseng a bérc, völgy bele! Az éj elszállt nyugot felé, Keletről a nap elveré; A hajnal is lángvörösen A felhőknek hadat üzen, S míg ezekből a nap kilép, Le jár tan áll a Hold odébb. Mért lőn ez oly sápadt, holott Csalóka fényt még csak adott?! Ennél tévedt el a juhnyáj, Elvakítván a félhomály, S legelőjét és pásztorát Elhagyva, elvonult odább A vadonba, tévutakra, Ahova őt a hold csalta. Itt oroszlán szavát hallva A nyáj menten átcsap arra,