Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)

ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben

met vizekké változtatná és az én szememet könyhullatásoknak kútfejévé! (Jer. 9, 1.). De két évvel később már öröm és bizalom tölti el szivét: „Dass an manchen Orten auch die Studiosen ihr Haupt erhoben, habe ich selbst mit Freuden wahrgenommen; solche Bewegungen der Geister sind ein unzweifelhaftes Zeichen der göttlichen Wirksamkeit und zeigen, dass eine Zeit anbreche, wo Gott sich seiner Kirche erbarmen will." (Tholuck idézi i. h. 505. 1.). Ilyen termékeny gyakorlati és irodalmi munkássággal töltött el Spener Frankfurtban 20 esztendőt. Reformátori működésének itt vetette meg az alapját. Nem könnyen hagyta el e fontos állomását. Azok közt, akiknek tanácsát a távozásra nézve kikérte, ott van Koriholt kiéli egyetemi tanár is, Spener és Francke közös jóbarátja. Ennek neve a magyar egyházi irodalomban is ismert, mint alább látni fogjuk. 1686-ban magas, előkelő állásba jut Spener. III. János György szász választó fejedelem hivta meg udvari lelkészül Drezdába. A büszke szász papoknak nem tetszett az elszászi jövevény. Mellőzve érezték magukat. Mikor azután Spener itt is a maga egyszerű modorában folytatta a lelkipásztorkodást, a szónoki hatást nem vadászta, vasárnaponként pedig a lakásán katekizált: volt mit hallani. Nem egy kicsinylő arcot látott. És a szász theologusok hamar kimondták véleményüket: a fejedelem udvari papot keresett s ime schulmeistert kapott. A fejedelemasszony jobban méltányolta szigorú erkölcsű gyóntató papját. Drezdában rendezte sajtó alá „Catechismuspredigten" gyűjteményét 1689. Ezek délelőtti beszédeinek bevezetései voltak, melyekkel a délutáni katekizációkra készitette elő a gyülekezetet. Homiletikai szempontból épen nem, legfeljebb helyi és gyakorlati szempontból elfogadható eljárás. Mint a lelkészvizsgáló bizottság tagja, megütközéssel tapasztalta, hogy a Lipcsében végzett papjelöltek az ó-szövetséget épen nem, a görög nyelvet s újszövetséget pedig épen csak hogy valamenynyire ismerik. Az ő javaslatára történt, hogy a szász főconsistorium a lipcsei tanárokat az exegetikai és katechetikai előadások elhanyagolása miatt megdorgálta. Ezzel vonta magára Carpzov és a többiek haragját. Itt is hamar szektáskodó pietistának kiáltották ki. De nem gondolt vele s Francke, Anton, Schade fiatal magistereket, kik Lipcsében az u. n. collegia philobiblica óráin német nyelven kezdték az irást magyarázni, szóval és tettel buzdította és támogatta. Itt kezdődik Spenernek Franckehoz való szorosabb viszonya. Ez időben szakított időt arra is, hogy ifjúkora óta nagy kedvteléssel űzött genealógiai és heraldikai tanulmányainak zsengéjét 1690. „Insignium theoria" c. munkájában közzé tegye, mely a tudomány ez ágában szintén becses, úttörő munka s azt mutatja, hogy műveltsége nem volt egyoldalú. Lyonban Menestrier jezsui-