Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

kötözve Kapuvárra vitette, ahol Gyöngyösi László várnagy vérig botoztatta, rajta ugrált, sőt fejszével is verte. Ugyanekkor a lelkész neje mint négynapos betegágyas kénytelen volt szekérre ülve kibujdosni, gyermeke az úton meg is halt. 1630-ban Nárdai Miklós volt a csapodi lelkész. Nem maradt ki az üldözött egyházak sorából Mihályi sem. Itt a Kisfaludy családnak már régi idők óta két ellentétes ága játszott szerepet. Az egyik buzgó evangélikus, a másik fanatikus eretneküldöző. Most is 1662-ben éppen virágvasárnapján Kisfaludy János magához vévén Nádasdynak 200 katonáját, fegyveres kézzel akarta elvenni a templomot. Azt hitték itt is oly könnyű, lesz, mint másutt. Itt azonban a földesurak, mint patrónusok, a nemesek és a közrenden valók, mihályiak kisfaludiak és vadosfaiak erélyesen ellene szegültek s a templomot és gyülekezetet egyidőre még megmentették, íme a hirhedt vadosfai zavargásnak ez volt az előjátéka már egy századdal korábban. Amint láttuk, a sopronmegyei vallásüldözések főintézője a hitehagyott Nádasdy Ferenc volt, aki sok kegyetlenséget művelt Vasmegyében és a Felvidéken Beczkó' és Gsejthe várában is. Mikor később Bécsben halálra ítélték, X. Kelemen pápa azzal az érdemével könyörgött neki kegyelmet a császártól, hogy 40.000 lelket térített át. A protestánsok 40 templom elfoglalását rótták fel bűnéül. Pedig Nádasdy később maga is megbánta ezt az embertelen egyházpolitikáját. Híres Oratiójában írja: «A religióbeli kérdéseket a pokolbeli ördög gyújtotta a magyarok közé, pedig ha elveszti őket a német, oda lesz az ország is, a vallás is». A maga új egyházának papjait pedig úgy jellé-