Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

mezte, hogy «Szelepcsenyi prímás esze, mint a forgó szél, irigysége, mint az eb, nemzete cseh, de inkább tót, ki ordít, visít a hamis mammonra. Édes mézet nyal ajkain, midőn szemtelenül hazud. Gyalázatos fösvénysége, ocsmány disznó részegsége a világ előtt nyilván vagyon. > S a 3. Vadosfai papok kezeírása a régi anyakönyvekben. többi papjuk se sokkal különb, mint a fejük, mondja Nádasdy. Gyűjtik a pénzt, de nem jó végre. Ilyen lelki vezérekért bizony nagy hazaárulás volt azokat a szerény, puritán, tudós és családos magyar prédikátorokat oly embertelenül a paróchiákból kiverni és földönfutókká tenni. Nádasdyt nem tudta megmenteni a pápa.