Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

III. Vadosfa mint artikuláris egyházközség 1681—1781.

templomaikat és papjaikat. Szent-Andráson 1716. Egyeden 1717. vették el szolgabírák, papok és katonák az egyházi épületeket. Sobor helységben a hős lutheránus asszonyok is csatára keltek hitükért, visszaverték a katonaságot és csak utoljára 1719. tudtak velők végezni. Torkos András győri jeles pap mondja ezekről az időkről Török felett tartott halotti beszédében: „Óh csak ennek előtte néhány esz* t/Kai. A; — í / *, •• m> VlL. • j. mi T l étLLi sG^ux •sf..fí<di * t/Kai. '1 : \J 7. Vadosfai papok kezeirása a régi anyakönyvekben. tendőkkel itt Rábaközben és Rába túlsó félen eseti üldözésnek alkalmatosságával számos lölki pásztorok és oskolamesterek ő egyházi szolgálatokból és paróchiájokból nemcsak exturbáltattanak, hanem azok közül némelyek kemény rabságokra vitettenek, némelyek minden értékükből kidulattattanak, még csak ő falat kenyerük is prédára osztatott, úgyhogy hozzájuk tartozandókkal együtt keserves ínségre, éhségre, mezítelenségre és bujdosásra jutottak." És most az egyetlen patrónus, Török István is magtalanul halt el. Nem ok nélkül kiált fel hát a halotti szónok: Jajgass jegenyefa, mert elesett a cédrusfa. Egyházi tekintetben pusztasággá lón az egész Rábaköz, melynek most már csak egy menedékháza maradt: Vadosfa. A fő-