Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

III. Vadosfa mint artikuláris egyházközség 1681—1781.

patrónus is ennek templomába tér pihenni, hogy őseinek földjéből az eretneküldöző birtokos utódok ki ne hányják majd a csontjait. Hajnóczy igazgató 1738. keresztül utazván Egyeden, új díszben látja a kastélyt, a tornyot is óra ékesíti. De haj, a tulajdonos már valami német báró, Schilson, ki pénzen szerezte meg a fiskustól Töröknek birtokait. Keserűen kiált fel a latin költővel: Sic vos, non vobis mellificatis, apes! így gyűjtitek, dolgos méhek, a mézet, ti magatok, de nem magatoknak. Ekkor állott be igazán Vadosfának egyetlen édesanyai szerepe a Rábaközben, mikor sehol másutt nem volt szent hajlék a hívő sereg befogadására. Miként az anyatyúk az ő fiacskáit, úgy gyűjté szárnyai alá Vadosfa is az elárvult híveket. S miként pusztai vándorok az egyetlen üdítő forráshoz, miként a buzgó muzulmán Mekka szent városához: úgy özönlöttek a hívek napi járó földről is Vadosfához. És az artikulárís hely eme édesanyai tisztének szépen meg is felelt. Temploma nem Tehetett régi, mert sehol sem szerepel sem egyházlátogatásban, sem az elvett templomok jegyzékében. De 1723. már fennállott sírboltjával együtt, mert hisz Törököt ide temették. Csak olyan hamarosan készült, szerény imaház lehetett az első, mert 1732. Vásonyi Márton lelkész idejében már újat kezdenek építeni és pedig most már Vadosfa szerepének megfelelően nagyobbat. Két éven át dolgoztak rajta, 40 község adakozott reá.. Maga a lelkész is buzgón segédkezett a munkában. Mint búcsúztatójából halljuk: Dolgozott maga is serény cselédivel, Hozzáfogott híven, gyakran kezeivel; Szolgái, marhái együtt erejekkel Segítek e munkát minden tehetséggel.