Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

III. Vadosfa mint artikuláris egyházközség 1681—1781.

A szatmári béke után azonban csalódott szívvel vonultak vissza ismét a protestáns kurucok. A német parancsolt s vele a római pap• ság. Aki moccanni mert, arra hamar rásütötték régi bűnét, a rebellis voltát. Telekesi Török még ezután is titkon levelezett Rákóczival, emiatt fogságba is került, csak nagy kegyelemből nyert újabb amnesztiát. A törvény értelmét jezsuita álnoksággal csavarták el s újra kezdődtek a templomfoglalások. A rábaközi gyülekezetek oly címen igényeltek vallásszabadságot,hogy asoproni törvény hozatalakor, sőt már 1681. előtt is fennállottak. A királyi és r. katholikus magyarázat szerint pedig, ez a kedvezmény nem vonatkozhatott olyan vármegyékre, amelyekben artikulárís helyeket jelöltek ki. Mert csak nem várhatták őfelségétől, hogy a régi gyülekezeteket is meghagyja s még ezenfelül ajándékozzon nekik két-két artikulárís helyet? Már az igaz, hogy attól a rendszertől ilyent várni nem lehetett. így tettek különbséget restringált (megszorított) és privilegiált (kiváltságos) vármegyék között. Amazokban csak a két artikulárís helyre szorították az evang. vallásgyakorlatot. Ilyenek voltak: Sopron, Vas, Pozsony stb. Összesen 11 vármegye. Míg a privilegiált megyékben megtűrték valahogy azokat a gyülekezeteket, amelyek igazolni tudták, hogy 1681-ben és már előbb is fennállottak. Ilyenek voltak Zala, Veszprém, Győr, Komárom stb. összesen húsz vármegye. A fentebbi címen Vasmegyében 1733. oszlatták fel az összes evang. gyülekezeteket Dömölk és Csoó kivételével. Sopronmegyében azonban már 1714. és 1719. között végeztek velük, így jött el a siralmas óra Rábaközre is. Farad, Sárkány és a többiek mind most vesztették el