Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)
II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.
helység dolga volt. A szobaderéknak, pitvarnak, füstös háznak és kamarának építése és gondozása a mihályiakat illette, az istálló és szín fentartása pedig a kisfaludiakat. A vadosfaiak 3 / 4 köböl búzát fizettek, míg Mihályi és Kisfalud egész köböl gabonát. De a stólákat egyformán fizették a vadosfaiak is. Az egyházi szolgálat rendjére nézve az 1652. évi asszonyfai kerületi gyűlésen egyeztek meg s ezt követték továbbra is. Később azonban valami félreértés támadt a gyülekezetben, amelynek eloszlatása végett Fisztrovics György püspökünk kerületi gyűlést hívott össze Mihályiba 1665. évi márc. 24-ikére. És itt a kisfaludiak pőrét úgy intézték el, hogy két egymásutáni vasárnapon mindig Mihályiban, a harmadikon Kisfaludon, a negyediken Vadosfán legyen prédikáció; és az évi nagyünnepek első napján Mihályiban, 2. napján Kisfaludon, 3. napján Vadosfán szolgáljon a lelkész. A prédikációt a vadasfaiak ekkor valószínűleg még csak az iskolaházban hallgatták, mert templomuknak még nincs nyoma a jegyzőkönyvekben. II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681. A víg élet, a hegedülés és sípolás azonban e virágzó gyülekezetekben is csakhamar elnémult s gyásznak és siralomnak engedett helyet. Nádasdy kezdeményezésére a vakbuzgó földesurak egymásután dúlták fel evang. egyházainkat. Kapuvárt és Babothot vették el először, azután következett kevéssel a visitáció „után Fertőszentmiklós. Nádasdy Ferenc ennek négy előkelő evang. polgárát karácsony táján haj-