Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)
I. Rábaközi egyházközségeink az alapvetés és első virágzás korában. 1535—1643.
miklósi János esperes 1654. és Zvonarics Sámuel esperes 1673. Tanítójuk az 1654. évi visitatiókor Csóka János. Templomuk a kastély mellett épült, iskolájuk is ekkor készült el. A helység protestáns földesura Kisfaludy Gáspár volt. Víg rábaközi nép lakta akkoriban Mihályit. A lelkész jelentése szerint ünnepnapokon ugyan felesen gyülekeznek Isten igéjének hallgatására, de némelyekben excessusok találtatnak, mert az midőn prédikációra kellene menni, akkor hegedülnek és sípolnak, boritalnak adván magukat. Két filiája van Mihályinak: Kisfalud és Vadpsfa. íme itt találjuk Vadosfáról az első megbízható feljegyzést. Mert annak a mondának, hogy itt bizonyos gróf Turufa Rudolf lett volna a főpátrónus s Vadosfa mint régi anyaegyház Böcskei lelkész idejében 1644 már a második templomot építette volna, nem lehet hitelt adnunk, a mint boldogult Laucsek Jónás esperes is méltán fejezte ki erre nézve kételyét a gyülekezet történetében. Az 1654. évi részletes egyházlátogatási jegyzőkönyvben okvetlen kellene erről szónak lenni, ha volna valami történeti alapja De fel van jegyezve, hogy Mihályiban ekkor Vadosfa filiából jelen volt Nagy István sopron vármegyei esküdt, Radó János egyházi gondnok és bizonyos Vakolai György. íme a későbbi buzgó Radó-család innen Vadosfáról kel ki s itteni ősük is már egyházi tisztet viselt. Vadosfa Mihályi és Kisfalud mellett kisebb, kevésbbé népes helység volt akkor is. Ezt abból következtetjük, hogy míg Mihályi és Kisfalud két holdat szántottak háromszor a lelkésznek, addig a vadosfaiak csak egyet. A paróchiális ház építése és tatarozása is csak a két nagyobb