Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
XI. Cordatus niemecki lelkész 1532—1540. Egyházi beszédei és heves hitvitája Crucigerrel és Melanchthonnal.
készítek, mégpedig igen rövidet, mert semmikép sem engedhető, hogy ez a rákfene (cancer) tovább csússzék be Krisztus ép testébe. 1 ) Melanchthon is haragjában „tenyerestalpas (homo quadratus), ellenség, műveletlen, szofista, cynikus, sykophanta" sat. nevekkel illeti Cordatust. Melanchthon már Wittenberget is el akarta hagyni, mivel Cordatus Luthertől, mint dékántól Jónáshoz, a rektorhoz fellebbezte ügyét. 1537-ben is a schmalkaldeni összejövetel után megint kiújult a vita és Cordatust is annyira felizgatta, hogy apoplektikus rohamai voltak. Luther máj. 21. írt levelében ad hálákat, hogy helyreállt az egészsége Luther bölcseségének is csak nagy nehezen sikerült lecsillapítani a vitát. Cordatus Eislebenbe készült, de előbb átnézte és lezárta az „Asztali beszélgetések" gyűjteményét. Ebből az időből érthető, hogy Melanchthon eílen_néhol heves kifakadások vannak benne. Újítónak, a megigazulásról filozofáló hamis testvérek vezetőjének nevezi. (Tagebuch 16. 21. 41. 51. Köstlin, M. Luther II. 445—48.) Luther atyailag igyekezett Cordatust mindenképen csillapítani és megnyugtatni. Helyváltozásra is gondolt. Fentebbi levelében írja néki: nagyon szeretné, ha Eislebenbe, az ő szülőhelyére hívnák meg. Nézze meg előbb a helyet és ha megtetszik neki. akkor megbánás nélkül hagyhatná el azt a niemecki zugot (angulum). Eislebenben a levegő is egészségesebb lesz, mint itt, a mocsaras vidéken, mert ott az éjjelnappal égő tűz (a bányákban) tisztítja a levegőt. Kéri, hogy Melanchthon és Cruciger miatt holmi gyanakodó gondolatokkal ne gyötörje magát. Mert ez a testi egészségnek is árt, amint meg van írva: „A vidám elme jó orvosságot csinál; szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat". (Spiritus tristis exsiccat ossa, laetus animus aetatem floridam facit. Példabesz. 17, 22). 2 ) De Cordatus talán el sem ment Eislebenbe, vagy csak igen rövid ideig volt ott. Mert Melanchthon a többször idézett életrajzban nem is említi eislebeni papságát és Menzel ottani lelkész 1584. évi egyháztörténetében sem szólt Cordatusról, mint volt elődjéről. És 1540-ben is Niemeckben találjuk. Pedig.itt is sok baja és panasza volt. Luther, akinek házát vidéki állomásáról is gyakran felkereste, alig győzte vigasztalni. 1539-ben nov. 22. írt hozzá egy igen szép levelet, amelyben Jézus szenvedéseire emlékezteti és türelemre inti. 3 ) Niemeckben mégis kilenc évet töltött. Itt ') Kolde, Analecta Lutherana 279. a ) Enders, Luthers Briefwechsel XI. 236. és XII. 291. s ) Enders XII. 290.
