Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
XII. Cordatus superintendens Stendalban 1540—46. Emlékezése budai híveiről. Buda elestének hírére Hans Sachs, Luther és Cordatus újabb műveket ír. A Magyarországba induló csapatok számára írja utolsó müvét s ebben adja ki Cordatus Luthernek a török és a pápa ellen írt énekét.
volt egyhelyben legtöbb ideig. Luther Melanchthonnal is kibékítette. S azzal is igyekeztek kedvében járni, hogy a wittenbergi egyetem részéről a theológiai doktorátussal tüntették ki. Melanchthon tudósítása szerint különben Cordatus a doktori grádust már Ferrarában is megkapta. XII. Cordatus superintendens Stendalban 1540—46. Emlékezése budai híveiről. Buda elestének hírére Hans Sachs, Luther és Cordatus újabb müveket ír. A Magyarországba induló csapatok számára írja utolsó müvét s ebben adja ki Cordatus Luthernek a török és a pápa ellen írt énekét. Luther a kicsiny Niemeck helyett továbbra is jobb helyet szeretett volna Cordatusnak szerezni. 1540-ben okt. 12. Melanchthonnal és Bugenhagennel együtt már mint a theológia doktorát ajánlották II. Joakim brandenburgi választófejedelem tanácsosának, Weinlaub Jánosnak és udvari lelkészének, Stratner Jakabnak. Ebben nemcsak képzettségét, igazhitűségét, hitbeli állhatatosságát és egyéb jó erkölcseit, hanem Pannoniában szenvedett kárát (spoliatus omnibus fortunis) és fogságát is (diu retentus est in carcere) megemlítik. És magasabb korára való tekintettel is állomáshelyet kérnek a számára, hogy „valamely kis fészke legyen a családjának." Ebben a levélben fontos életrajzi adatok is vannak. És Bugenhagén János ezt írja a neve után: „Gordati fráter in Christo propter sinceriorem Christi doctrinam". Tehát Luther egyik legjobb barátjához is szoros barátság fűzte. (Enders XIII. 188). Ennek a levélnek kell tulajdonítanunk, hogy Cordatust nov. 16. csakugyan meg is hívták Stendalba és pedig szuperintendensnek. Ez már nagyobb város volt a brandenburgi fejedelemség magdeburgi kerületében. 1 ) Cordatus azután itt is maradt egészen a haláláig. De itt is sok volt a baja és panasza. Nemcsak a híveivel, hanem itt még a r. kath. papokkal is harcban állott. Luther ide több bátorító, vigasztaló és türelemre intő levelet írt neki. Itteni működése idejéből különösen az érdekel bennünket, hogy a stendali szószéken is, mint fentebb láttuk, megemlékezett egykori budai híveiről, akiknek megjövendölte, hogy bűneik miatt Isten majd a törököt fogja nyakukra küldeni. Akkor kinevették, de igaza lett. A stendaliakat is hasonló sorstól féltette. (Celasius a 66. zsolt. magy. Bauhofer 39. 1.). És pedig nem ok nélkül. Buda várának elfoglalása a török által 1541-ben és Ferdinándnak itt szenvedett nagy veresége Németországot is nagy rémületbe ejtette. Luther*) Winckelmann János híres műtörténész születéshelye.
