Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
XI. Cordatus niemecki lelkész 1532—1540. Egyházi beszédei és heves hitvitája Crucigerrel és Melanchthonnal.
adták két kötetben, de már csak a halála után. Melanchthon pedig meleghangú előszót írt hozzá. Wrampelmeyer csak Deutsche Postille címen idézi. Bindseil szerint a két kötet teljes címe: ,,Ausslegung der Evangelien, an Sontagen und fürnembsten Festen, darinnen die Christliche Lehr fein richtig gefaaset und allerley Irrthumb verleget werden. Durch Conradum Cordatlim, der heyligen Schrifft Doctor. Sampt einer Vorrede Philippi Melanchthonis. I. Timoth. 6.0 Timothee ect. 2 Theile. Nürnberg MDL VI 8-vo. (Bindseil i. m. 360. 1.) Melanchthon nem mindig volt ily jó véleménnyel Cordatusról. A két theológus heves vitába is keveredett egymással, amelyben Cordatus is, mint „magister et licentialus theologiae'' nagyon önérzetesen viselkedett. Cruciger Gáspár wittenbergi tanár, Melanchthon tanítványa és Luthernek is jó barátja és rokona, adott erre alkalmat. Luthernek János fia Cruciger leányát, Erzsébetet, vette feleségül s ezen a réven Lutherrel még a mi Szenczi Molnár Albertünk is rokonságba keveredett. 1 ) Ez a Cruciger 1536. július 24-én Pál apostolnak Timotheushoz írt ,11. levele alapján a mcgigazulásról tartolt felolvasást, melyen Cordatus is jelen volt és igen megbotránkozott Crucigernek azon szavain, hogy Krisztus csupán a ,, causa, propter quem'' megigazulunk, de a mi bűnbánatunk és jóigyekezetünk is (contritio et conatus) ,,causae, sine quibus non." Cordatus ezt Erasmus-féle synergismusra és semipelagianismusra magyarázta és heves vitát kezdett Crucigerrel. Szenvedélyesen kifakadt a wittenbergi nyelvészek ellen, akik inkább a halott Erasmust olvassák, mintsem hogy az élő Luthert hallgatnák. 2 ) A vita folyamán megtudta Cordatus. hogy Cruciger a fentebbi tételt mesterének, Melanchthonnak diktátumából vette át. azért most ez ellen fordult és a Loci Theologici újabb kiadá sát is kíméletlenül megtámadta és a theologiai fakultás elé akarta vinni az ügyel. Nisard is megemlíti és megrója Cordatusnak ebben a vitában is tanúsított szenvedélyes hevességét; valóságos torzképet fest róla, midőn vakbuzgónak, hiúnak, tehetségtelennek, fiatalnak és szélhűdési rohamokban szenvedőnek mondja.' 1 ) Lutherrel is élőszóval és levelekben szenvedélyesen tárgyalta Cordatus ezt a kérdést. 1536. dec. 6-án nagy haraggal írta Luthernek: ,,Új vádlevelet *) Lásd: Szenczi Molnár alyafisága Luther Mártonnal c. cikkemet. Harangszó 1919. 86. Luther fia nagybátyja volt Sz. Molnár feleségének. 2 ) Corp. Ref. III. 159. Moeller, Kgesch. III. 254. 3 ) Nisard—Vajda, Tanulmányok a renaiss. és a ref. korából. 399—400.
