Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
V. Visszatérése Magyarországba és újabb lelkészkedése a bányavárosokban és Budán. Hosszú, súlyos fogsága Budán és Esztergomban 1525.
Melanchthon és Bugenhagen későbbi ajánlólevelükben bizonyítják, hogy Cordatus „Pannoniában bizonyos gyülekezetben (Körmöcbányán és Budán) szerényen, kegyesen és törvényes meghivatás által kötelezve tanította az evangéliumot". 1 ) Budai állásukban azonban nem maradhattak meg. Szálkai prímás a besztercebányai plébánoshoz Budáról 1525. május 21-én írt levelében közli, hogy Cordatust és Kreslinget Budán most elfogták és őrizetben vannak. A körmöcbányai és zólyomi plébánossal együtt, tehát jöjjenek fel azonnal Budára és hozzák magukkal a két-férfiú eretnekségét bizonyító dokumentumokat, hogy itt méltó büntetésüket elvehessek. Szálkai prímás tehát formális egyházi törvénykezést is tartott felettük Budán. Guidoto Vince velencei ügyvivő is május 29-ről jelenti Budáról, hogy Campeggio sürgetésére a két lutheránust elfogták; „az egyik itt a Szent György-templom parochusa, a másik a S. Maria templomának papja". Sőt maga Campeggio pápai követ is Székesfehérvárról jún. 18. jelenti Rómába, hogy az érsek a két lutheránus papot elfogatta és Esztergomba vitette, ahol érdemük szerint fognak velük elbánni. Az egyikről (Cordatusról) azt is megemlíti, hogy Wittenbergben járt és nagyobb képzettsége van.*') így került a két buzgó pap evang. hitéért börtönbe. Talán éppen annak a budai tömlőének levegőjét szívták magokba, amelyben később Dévai Bíró Mátyás sínylődött. Cordatus tehát a visszatérés után csak kevés ideig hirdethette az igét Budán és a bányavárosokban. Elfogatásuk idején 1525. május havában hozta meg a rákosi országgyűlés a 4-ik törvénycikkben a hírhedett „Lutherani comburantur" kegyetlen törvényét. És Budán ezt nyomban komolyan is vették. Burgio Antal pápai követ 1525. aug. 9. jelenti, hogy a budai bírák a rákosi törvény alapján egy lutheránust halálra ítéltek. S ugyan ő aug. 30-án írja, hogy a halálra ítélt lutheránus kínpadra vonatván, sok budai német polgárt és kereskedőt nevezett meg. akik szintén lutheránusok; a többi közt a zsidó származású Szerencsés Fortunatus Imre, volt alkincstárnokot és Mária királynénak egy kamaragrófját; az urak szigorú igazsággal akarnak velők elbánni, de a királyné, araenynyire tudja, pártfogolja őket. És szintén Budáról írja Burgio nov. 7. Zsigmond lengyel királynak: „De hogy egyebekel elhallgassak, Buda királyi városában is hogy mennyire elhatalmasodott ez a romlás, egy halálra ítéltx ) Enders, Luthers Briefwechsel XIII. 188. 2 ) Bunyitay, Ehtört. Emi. I. 202., 204., 207.
