Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
IV. Cordatus Luther házában Wittenbergben 1524—25. Könyveket küld Magyarországba. A könyvhozó szolgát Budán megégetik.
dött köztük az a benső, szoros és meleg barátság, mely minden zavaró megszakítás nélkül egészen a sírig tartott. Cordatus ekkor már 48 éves, tehát Luthernél is hét évvel idősebb volt. Innen is érthető az a nagy figyelem és előzékeny, gyengéd szeretet, mellyel a reformátor ezt a messze Magyarországból érkezett barátját fogadta és felkarolta s neki nagy hevességét s egyéb gyengéit is megbocsátani tudta. Nemcsak a lakását, asztalát osztotta meg vele, hanem jellemző szép szokása szerint még az erszényét is rendelkezésére bocsátotta. Lutherról írott naplójában ezekről a napokról jegyezte fel Cordatus: „Hozzám, midőn Wittenbergben töltöttem napjaimat az evangéliom miatt, hányszor szólt így: Cordatus, ha nincs pénzed, nékem még van néhány ezüstkelyhem." J ) Luther ugyanis sokszor segített magán, illetve a szegényeken ilyen módon, ha pénze nem volt. Itt a mindennapi érintkezésben ismerte meg egymást a két férfiú a szíve belsejéig. Luther szellemi nagysága Cordatust teljesen lenyűgözte és nem is volt nála lelkesebb hódoló híve és tanait nagyobb hűséggel hirdető tanítványa sehol sem. Es ebben a szoros lelki szövetségben, megmaradtak mind halálig. Még a sírba is néhány hét múlva követte már a tanítvány a mestert. De Magyarországról nem feledkezett meg Cordatus Wittenbergben sem, hol a reformátor házában oly kedves otthont talált. Könyvek küldésével, Luther irataival igyekezett magyarországi híveit az evangéliomi hitben továbbra is megtartani. A wittenbergi egyetemet látogatta ugyanekkor az öccse, Cordatus Márton is. 2 ) Ennek János nevű szolgájával küldött Cordatus Magyarországba könyveket még 1524-ben, melyeket saját pénzén vásárolt. Ezt a könyvárusító szolgát azonban Budán a könyveivel együtt, melyekből máglyát raktak körülte, megégették. Maga Luther írta meg ezt a szomorú eseményt 1524 nov. 17-én jóbarátjának, Hausmann Miklós zwickaui lelkésznek. A Bécsben lefejezett s azután megégetett Tauber Gáspár kereskedőről, mint új vértanúról szólva említi: „Ugyanez történt Budán Magyarországban bizonyos György könyvárusítóval, akit könyveivel körülrakva égettek meg és hősi lélekkel szen*) Ad me, cum Witembergae agcrem propter Verbum quoties dixit: Cordate, si vos pecuniam non habetis, ego aliquot adhuc habeo cyphos argenteos. Cordatus, Tagebucb. Wrampelmeyer i. m. 12. 1. Tischreden. Weimar 1913. II. 290. a ) Zoványi, A ref. Magy. 1565-ig 39. I.
