Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

IX. Lackner az írószobájában és a kerti házában. Kiadott művei. A nádorral tervezett Mértékletességi Egylet. A Tudós Szövetség tagjai. Sz. Molnár Albert Lackner vendége

így az örökké bolygó Szenczi Molnár Albert is naplójába írta: «1614. okt. 26. Sopronba. Ebédeltem! Christof Lacknernél, doctornáb. Páduában 17 év előtt találkoztak először, felújították bizonyára itáliai emlékeiket. Rohonci, szalonaki és komáromi rövid papsága után törekedett ismét a külföldre. Győrből jött, Sopronból Boresdorf ós Kőszegen át Rohoncra mlent s nov. 3. ismét Sopronban volt, hogy Bécsbe utazzék. Lackner a kedves vendégeit ki szokta vezetni majorjába s az itteni szép kerti házába is. Az öregebb soproniak még emlékeznek a régi lovas kaszárnyára, melynek kapuja az Őgabonatérre nyílott. Ez a régi épület volt háromszáz év előtt Lackner Kristóf majorja. A kaszárnya belső második kapuja felett még látni lehetett Lackner nemesi címerét. Ennek a helyén nyitotta Sopron városa 1896-ban a mai Lackner Kristóf-utcát. Ö magát mondja el, hogy itt egy kis kerti házat is épített, melyet kisded patak és ennek partjára ültetett fűzes vett körűi. Itt szokott nyári napokban üdülni és a múzsáknak áldozni. Mint író és művészember ezt a kerti házát is (miként korábban a városházát) képekkel, jelmondatokkal, versekkel és szimbólumokkal ékesítette fel. Ezt a szép kis üdülőhelyét is többször felkeresték nagy és jeles emberek, akiknek némelyik vers vagy felírat annyira megtetszett, hogy másolatot kértek róla. Ez indította arra, hogy «Sialicetum Semproniense» (Soproni Fűzes) címen ezeket a szellemes, velős mondásokat, verseket és prózát, tréfás és komoly idézeteket, közmondásokat sat. Éülön kis könyvben kiadta (Bécs 1626) és az új nádor tanulni szerető fiának, gróf Esterházy Istvánnak ajánlotta. Olyanféle gyűjteményes füzet ez is, mint a korábbi «Florilegus Aegyptiacus». Ezzel is Esterházynak akart kedveskedni új hivatalában, akit gyakran felkeresett leveleivel s az ő neve alatt akarta a mértékletességi egyletet megalakítani. Ebben a kis művében is, mely időrend szerint az utolsó volt, van egy csípős idézete a borivókról. «Peter barát (monáchus) úgymond, a németek iszákosságát evvel az epigrammal feddi meg: Germani cunctos possunt tolerare labores, O, utinaim possint tam benie ferre sitim. (A nemietek el tudnak tűrni minden megerőltető dolgot. Oh bár csak ily jól tudnák tűrni a szomíjúságot). Hálásak lehetünk, hogy Lackner ezt nem a [magyarokról mondja. Hanyatló éveiben, ha szabad ideje volt, ilyen írásokkal vidámította fel olvasóit és önmagát is. Szavaiból, írásaiból többször kicsillámlik a jóízű humor. Csak ilyen ember gyűjthette szövetségbe és hívhatta házához lakomára a szellemes dolgokat, az irodalmat és művészeteket kedvelő jőbarátokát és munkatársakat.