Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

HARMADIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc, a püspök. - XXI. Gyurátz Miskolcon, Radványban és Besztercebányán. Iskolaavatás Felsőlövőn. A pinkafői árvaház. Az Ostffy-Vidos emléktábla Celldömölkön. A győri szeretetház felavatása. Véssey Budapesten és Kőszegen. Betegsége, pápai útja és lemondása. Váratlan halála és a gyászünnepély

koszorúzott halom tetején van. Ott pihennek már: néhány év előtt elhalt testvére, Vésse}' Mihály és az atyjának, anyjának öröme, dicsősége, viruló szép hajadon leánya, Véssey Margit, aki kilenc év előtt hunyt el hirtelen agy­szélhüdésben. Nyugodj békén áldott emlékű vezértárs, Isten békessége fedezze síri álmod.» Mély bánattal hajta­tott Gyurátz temetés után a komárvárosi állomásra, későn este szállt ki Nagykanizsán, ott tért éjjeli nyugalomra. A gyászünnepélyt Szombathelyen június 6-án tartották. Megjelent ezen Véssey két fia, Ferenc és Lajos és a somogyi esperessel Nikláról Berzsenyi Sándor egyházm. felügyelő. Madár Mátyás aljegyző imádkozott és oltári szent igéket olvasott, Bognár Endre főjegyző pedig Jere­miás Siralmai 5, 15—16. alapján igen szép és tartalmas emlékbeszédet mondott. Velős mondásokat idézett Véssey elnöki megnyitó beszédeiből «melyek az ő gyémántlelkére vallanak, annak mélységes titkait, gazdagságát, beláthatlan terjedelmű szépségeit tükrözik vissza . Lelki szemeinkkel, úgymond, most is látjuk őt jó lelkével, szeplőtlen jellemé­vel, széles látókörű európai műveltségével, példaadó mun­kásságával, áldozatkészségével. Ezek voltak az ő lelkének ékeségei a felügyelői széken, ezek voltak menyegzői ruhája, mit hétköznap is magán hordott.» Bognár állapítja meg róla, hogy az esztendőnek legkevesebb egyharmad részét az egyház szolgálatában töltötte. Mint a természet híve és meleg barátja, fákat ültetett, egész erdőt plántált, sőt mint Izrael egyik királya, ő ismerte az erdők fáit a cédrustól az izsópig. Utolsó útja is az általa sokszor meg­járt madárdalos ßrdon (Margit leám r a síremléke mellett) vitt keresztül a szőcsényi határban.» A gyászünnepet követő rendkívüli közgyűlésen pedig Gyurátz emlékezett meg feledhetlen kedves barátjáról meg­ható módon. Kimagaslott fenkölt gondolkozásával, a mun­kát tisztelni tudó, a munkás iránt melegen érző szívével. Derült kedélyével határozott puritán erkölcsi felfogás egye­sült, amelyhez a hiúságnak még árnyéka sem férhetett soha. Jelleme nem csak oly szilárd, de oly nyílt, tiszta, minden oldalról új fénysugárral vonzó is volt, mint a drágakő. Nemes ideálizmusa az evangeliom eszméinek hű tolmácsolójává avatta őt. Csak ami halandó volt az el­hunytban, azt takarja a sír; lelke alkotásaiban, jótetteiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom