Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

m Isten, hogy jó prédikátortok volna, akkor az én fiam még az én fiam volna, most nem tudom, kié, Semmi jó ott nincsen, hol az Istennek igéje hirdetője nincsen! Kérlek az Istenért, tarts egy jó prédikátort, meglátod, megáld az Úristen magadat, jószágodat és minden marhádat, ámen". És ilyen nő Volt Kanizsai Orsolya is. Dobronolcy György jezsuita házfőnök egy századdal később nem a nádort vádolja a reformáczió miatt, hanem a feleségét. S ha halljuk, hogy Dévai, Erdősi mily hálásan és szívélyesen üdvözlik leveleikben mindig a nádor nejét is; ha olvassuk, hány szegény tanulót taníttatott a saját költségén; miként biztosított a csepregi öreg deákoknak malómjövedelmet s mily becsülete volt udvarában mindig a prédikátornak: akkor semmi kétség sem lehet az Ő evangéliumi buzgalmáról. 1551-ben például egy Kovács Márton nevű diák így ír a nádornénak: ;, Mentem vala ez mulandó nyáron is föl nagyságodhoz és vittem vala egy kicsiny könyvecskét magyar nyelven, kit szörzöttem és irtam valók az Úristennek segítségéből, kit ajánlottam vala nagyságodnak, lenne szegény, nyomorult jojbbágya fiának segít seggel, hogy szeretnék tanulni". Mennyit érne ez ismeretlen magyar könyv* ha megvolna! Orsolya nagyasszony meg is ígérte, ha Isten meghozza férjét -.Erdélyből, kiküldik tanulni a diákot. Más levelek is szép fényt vetnek a nádorné körében uralkodó vallásos életre. Erdősi Sylvester például mikor magyar versekbe foglalta az evangóliomok summáit, Nádasdyéknak küldi meg először s kisérő levelében ezt mondja: „Akkor fognak ezek tetszeni, ha majd lantjáték