Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

férfiút, Nádasdy Tamást, a későbbi nádort. A korkülönbség egy kissé bizony már nagy, a vőlegény már 35 éves volt. De mikor annyi érdek parancsolta a frigykötést, erre senki sem nézett. Nádasdy örült a feslő bimbó mennyasszonynak, ki őt dúsgazdaggá is teszi. Barátja, Thurzó Elek országbíró is úgy gratulál neki, hogy nem megvetendő áldása Istennek egy ilyen dús hozománya főnemes hölgynek elgyűrűzése. Orsika pedig boldog volt, hogy elhagyatott árvaságából az ország legbölcsebb és legvitézebb fia veszi őt most oltalmába. 1532-ben megvolt már az eljegyzés, de vártak, míg Orsika férjhezmenő lesz. János király nyomban kiadta a pecsétes levelet, mely szerint a Kanizsaiak összes uradalmait Nádasdyra, mint Orsika leendő férjére ruházza át. A vőlegény atyja, az öreg Nádasdy Ferencz, nyomban be is költözött Sárvárra, hogy addig is, míg a lakzi meglesz, gondját viselje a kedves leánykának és fiam uram dominiumának. Volt is szükség az öregre. Éppen akkor járt Sárvár felé a török, kit Jurisich Kőszeg alól vert vissza. Ugyancsak félhetett volna Orsika, ha leendő apósa, a szintén vitéz katona, nincs mellette. Végre aztán eljött a menyegző is. A háborús politikai viszonyok miatt igen messze, Hódmezővásárhelyen kellett megtartani, János király közelében 1535. elején. Országra szóló fényes lakodalmat ültek. Esküvő után' pedig a vőlegény Bécshez közel fekvő birtokaira való tekintetből s egyéb okokból is, Ferdinándhoz pártolt és ifjú nejét így hazahozhatta Sárvárra, az ősi fészekbe. Orsolya még ekkor is csak 14 éves volt. Az ily korai házasságok a régi világban nem ritkák.