Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)
II. így lett a kis leányból, kit az árvaság korai önállóságra nevelt, boldog fiatal asszony. A hol a nő ily gazdag, ott a világ könnyen beszél érdekházasságról s itt a korkülönbség is táplálja e balvéleményt. De ha családi levelezésük tükréből nézzük az új párt, Nádasdyék a lehető legboldogabbak voltak. Tiszta szivvonzalom, őszinte szeretet és tisztelet fűzte őket egymáshoz. Orsolya országszerte ismert és ünnepelt férje előtt, áM szellemileg magasan fölötte állt, nemcsak hitvesi szeretettel, de mondhatjuk gyermeki bizalommal és engedelmességgel hajolt meg. Szinte csodás tisztelettel és bámulattal tekint fel hozzá; urát, tanítóját, oltalmát és büszkeségét látja benne. Mikor nádorrá választják, szinte Te Deum-má akarja felmagasztalni. Boldognak érzi magát, hogy e daliás hőst, a nemzet bölcsét és a király tanácsosát magáénak Vallhatja, keblére ölelheti. O is, miként G-öthe Faüsztjában Margit, nem egyszer mondhatta magában boldog csodálattal:
