Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.
V. Összefoglalás. Széchenyi racionalizmusa és moráltheologiája. Protestáns hatás Széchenyi lelki világában. Zrínyi és Széchenyi a vallásszabadságról és vallásbékéről. A két katholikus legnagyobb magyar intelme a második Mohács népéhez
bérnek. A vallási türelmetlenséget, az erkölcstelen eszközökkel űzött erőszakos térítést Széchenyi feltétlenül elitéli. Kifogásolja az egyházi hatalom túltengését, mert „a főméltóságú clerus status in statu soha sem volt és soha nem is lehet." Tiltakozik Rómának, mint idegen külső hatalomnak a magyar nemzeti belső békét megzavaró beavatkozása ellen. Felszólalt a reverzálisok és a papi áldásnak a vegyes házasoktól való megtagadása ellen. Helytelenítette az Immaculata új dogmáját, az osztrák Concordatum megkötését, a protestánsok ellen kiadott Pátenst, a jezsuita rend visszatérését és a máriacelli gyakori búcsújárás divatba hozatalát. Mellőzte Mária és a szentek kultuszát, könnyen vette a böjti tilalmat. Kifogásolta a gyóntató papok praxisát, a satisfactio módját és az olvasó lelketlen gépies használatát. Nem helyeselte a remete életet, kételyei voltak a szerzetesek magasabb erkölcsiségével szemben, megbotránkozott az olasz papok erkölcsi életén és Rómában sem látta a szent várost. Nem szerette a jezsuitákat, Klinkovström pátert erősen támadta. Erkölcsi tanaik közül elitélte a reservatio mentalist és az intentíonalismust. A liguoríanusok szokásai közül pedig a családokba való betolakodást kifogásolta. Nem hitt Hohenlohe kanonok csudatevő gyógyításaiban, elitélte a csudákat kereső babonás vakhitet s általában minden olyan vallási eltévelyedést, ami a népművelődéssel, a közintelligenciával, a felvilágosodással ellentétben állott. A vallásfelekezeti különbség Széchenyi szerint természetes következménye a hit és lelkiismeret szabadságának, a szabad vizsgálódásnak és a haladásnak. A vallásfelekezetek a hitélet ápolásában, erkölcsiségben, a közművelődésben és hazafiságban versenyezzenek egymással. így javára lehetnek és szolgálatot is tehetnek egymásnak. A protestantizmus Széchenyi szerint nem volt megbontása és gyengítése a nemzeti erőnek, amint ezt Pázmány óta a t z ellenreformáció hirdette. Széchenyi a protestánsok hazafias érdemeit különösen a Bach-korszakban dicsérettel ismerte el s vallásszabadságukért és egyenjogúságukért nagy erővel szállott síkra. A jó magyar hazafiság szerinte kizárja a felekezeti türelmetlenséget. Valláskülönbség mellett is a magyarok békében és egyetértésben élhetnek együtt és valósíthatják meg nemzeti és egyetemes emberi céljokat. Széchenyi erősen reméli és elvárja, hogy „a felekezetek a valódi szabadság szellemének áldozván, a hazaszeretet szent zászlója alatt fognak egyesülni. Ha csalatkoznám — úgymond — inkább nem kívánok élni." A vallásbéke megrontóit kemény
