Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

V. Összefoglalás. Széchenyi racionalizmusa és moráltheologiája. Protestáns hatás Széchenyi lelki világában. Zrínyi és Széchenyi a vallásszabadságról és vallásbékéről. A két katholikus legnagyobb magyar intelme a második Mohács népéhez

szavakkal sújtja : „Ha van kárhozatra méltó bűn, ítéletem szerint nincs nagyobb a türelmetlenségnél; s ha felhevült vakhitünk s fonák buzgalmunk még keresztények közt is fellobbantja az Ármánynak ezen vad tüzét, akkor valóban megbocsáthatlan." (Világ 54. 530.) Széchenyi beszédei kegyetlen ostorai a vallási türelmetlenségnek. S mivel már Felsőbüki Nagy Pál is a vallásbékének Európaszerte egyszerre és hirtelen való megbontásával Rómát és a jezsuita-rendet vádolta meg: Széchenyi is elvárta, hogy az apostoli magyar király alkotmányos nemzetével együtt Rómának suprematiájától s az idegen külső hatalomnak ilyen önkényes békezavaró beavatkozásától meg fogja magát óvni. (Orszgyül. beszéde 1840.) 1 A magyar protestantizmusnak örök dicsősége és büszkesége, hogy a vallásüldözőkkel szemben a két katholikus legnagyobb magyar, az ellenreformáció korában Zrínyi Miklós, a nemzeti újjászületés idején pedig Széchenyi István kelt védelmére. Igen tanulságos e két nagy magyar lángelme valláspolitikájának összehasonlítása. Abban a korban, midőn a prédikátorokat a nápolyi gályákra hurcolták s midőn vakbuzgó főúri asszonyok is szegény magyar papi családok kihordatásával akartak érdemet szerezni, Zrínyi volt az egyetlen róm. katholikus mágnás, ki a protestánsokat pártfogásába vette. A buzgó lutheránus Wittnyédy Istvánt választotta prókátorának és bizalmas barátjának azzal a kijelentéssel: Wittnyédyt jó embernek ismerem és a jó lelkiismeretű lutheránust többre becsülöm, mint a rossz lalkiísmeretű katholikust. A soproni evangélikusok érdekében hét levelet írt a királynak, nádornak és más főuraknak. Zrínyi látta be és mondta ki, hogy „a protestánsok szabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik."

2 Az 1659. évi országgyűlésen is Zrínyi kelt fel védelmükre: „Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én példának okáért az én légrádi evang. vitézeimet és ott való presidiáriusimat helyükből kiűzzem? . . . ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok 1 Midőn Széchenyit fentebb és egész értekezésemben a szabadelvű magyar katholikus típusának jellemzem, akkor a szabadelvűséget természetesen nem az újabb destruktiv, hanem mindenütt a régi jó evangéliomi értelemben veszem Krisztus Urunk szavai szerint, melyeket Széchenyi is idéz:. „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizony én tanítványaim lesztek. És megesméritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket." (Ján. 8, 31—32.) Lásd Ravasz L. alapos cikkét is: Mi a liberalizmus? Pr. Szemle 1916. 341. 2 Pauler, Wesselényi és társai. II. 238.