Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XV. Összefoglaló jellemzés. Az áttérés hatása.Fekete gyászos emléke

zés mutatja, hogy a római katholikus egyház szertartásai szerint temették el és pedig mint előkelő hírneves halottat bizonyára Szent Jakab templomába. Halála után való napon ápr. 16-án az öreg, már szintén beteges Erdős János, kit Fekete helyettesül kért fel, gyűlésre hivta össze a belső és külső tanácsot és bejelenté a város birájának halálát. Mivel a város fő nélkül nem maradhatott, helyettes biróul Szent György napig nyomban megválasztották és felkérték Erdős Jánost, aki saját nyavalyás állapotára hivatkozva ezt csak némi szabadkozás után fogadta el. „Ez azért véghez menvén, tehát Erdős János substitutus biró uram admoneálta az N. Községet, ogy mivel Fekete István uram minden céheknek főcéhmestere és városunknak feje volt, azért holnapi napon leendő eltemetésére közönségesen eljönni és utolsó tisztességét megadni el ne mulassuk." A r. kath. Erdős e száraz szavakkal invitálta és kötelezte a tanács tagjait a temetésen való részvételre. De az egész jegyzőkönyv is feltűnő ridegen emlékezik a város elhalt birájáról. Egyetlen melegebb szó sem esik róla*. Érdemeinek semmi nyoma. Hogy az evangélikusok is megadták-e neki a végső tisztességet, az még nagy kérdés. Talán inkább a megkönnyebbülés érzése vett erőt a városon. Egy erőszakos, félelmes, izgága embertől szabadultak meg. Még a felesége is hamar megvigasztalódott. A köteles hat hónapot sem várta be s már is férjhez ment Szvetics Jánoshoz, férje egykori ellenfeléhez, kit a jezsuita évkönyvek, mint láttuk, „neveletlen, de magát mindenkinél műveltebbnek tartó fecsegőnek" mondottak. A plébánia anyakönyve szerint: „copulati sunt 1692. 5. Octobris Generosus D. Joannes Szvetics cum D. Eva Mesko relicta vidua Domini pie mortui Fekete" (Matric. II. 430). XV. Összefoglaló jellemzés. Hz áttérés hatása, Fekete gyászos emléke. íme egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Feketét, a gyászmagyart fényes tehetségeit,