Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XV. Összefoglaló jellemzés. Az áttérés hatása.Fekete gyászos emléke

ifjúkori munkás buzgalma, ajánló szép külseje, puritán magyar nemes szülei, jeles tanítói, a witttenbergi kiváló tanítványi kör, fenkölt lelkű barátai és patrónusai, Wittnyédy és Ostffy, a buzgó és előkelő kőszegi gyülekezet, az egész környezet más pályafutásra és jellemfejlcdésre nevelhette volna. De reá nézve korán jött és elszédítette a példátlan siker és dicsőség. Szerénysége, melyet a büki püspökválasztó gyűlésen mutatott, nem volt őszinte. Keresztyén alázat, önismeret és önuralom helyett nagy hajlandóság volt benne az erőszakra és hatalmaskodásra. Dicsőségvágyával párosult jellemében e világ szerelme, korán mutatkozó anyagiassága. Nem az odafelvalókra nézett, hanem a földiekre. (Kol. 3, 2). Szeretett élni, jó napokat látni, de szenvedni vagy éppen meghalni az igazságért, erre nem volt ereje. Rabja volt az érzékiségnek. A martirság lelkét a mutatós testi porhüvely nem rejté magában. Csendes, békés időben talán meg tudott volna maradni az elért siker magaslatán, de a nehéz próbát nem állta meg, elbukott. Aki láttaték magának állani, elesett. (I. Kor. 10. 12). Hitehagyása csak akkor találna mentséget, ha ez hosszabb lelki vivódásnak és komoly tudományos vizsgálat szülte erős meggyőződésnek volna az eredménye. De ennek nyomait Fekete élete éppen nem mutatja. Hirtelen lesz Róma hive, hogy a börtönt jó móddal cserélje fel. 1680-ben még nyomtatott műben hirdeti, hogy nem megy a pápa lábát csókolni és egy év múlva megteszi. S ezt az erkölcstelen lépését tetézi és illusztrálja, hogy szintén ilyen váratlan és hirtelen fordulattal lesz a kuruc nagy magyarból Kollonics barátja. Megtagadja Thökölyt, Ostffyt és Ausztria zsoldosainak lesz fizetett eszköze, a nemzet és a szabad magyar város jogainak elkobzója. A városbírói hatalommal visszaélve üldözi előbbi hitrokonait, fosztogatja, zsarolja, börtönbe hurcolja volt patronusait és polgártársait, akiknek néhány évvel előbb mint egyházuk felesküdt püspöke hirdette az evangéliom igéit. És Rómához való csatlakozása is