Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIII. Fekete törvénytelen és rövid életű városbírósága

elé kísértette., Hiában hivatkoztak arra, hogy nekik első fokú hatóságuk a városi magisztrátus. Megtette Fekete azt is, hogy a katonák zsoldját s a téli elszállásolásukra szedett adót és egyéb porciót csakis az evangélikusokra vetette ki, a r. katholikusokat pedig ezektől megkímélte. Nagy visszaéléseket követett el az erdőkben is a város fájával. S a város lakóit mezei munkára, fahordásra kényszerílette, mintha nem birájok, hanem földesurok volna. (Hist. D. 129). Igazolják ezt a városi jegyzőkönyvek is, amelyek pedig érthető kímélettel szólanak Feketéről. Okt. 2-án jelenté a tanácsban, hogy herceg Esterházy Pál nádor fog átmenni a városon, tehát méltóképen fogadják „lövésekkel s fegyverben lévén az község". 4-én azután katonaállítási ügyben meg is jelent a magas vendég. Fekete fogadta a tanács élén, Somogyi András külvárosi házánál várták be, ott Fekete üdvözlő beszédet mondott s hintóját azután jobb és balfelől födetlen fővel kísérték be a városba. Esterházy a jezsuitákhoz szállott s azoknál étkezett, A nádor maga is nagy térítő, Fekete néki kedves embere volt. (Chernél 130. Pacher D. 26). Esterházy ottlétét használták fel az evangélikusok, hogy Simon és Gombosy szabadonbocsátását is kérelmezzék. A két fogoly bécsújhelyi börtönéből irt levelet, melyet okt. 2. olvastak fel a tanácsban. Gombossynak a felesége is külön folyamodott. A tanács Feketére bizta, hogy szóljon a nádornak. Jóra bizták. Már okt. 4-én jelenté Fekete Esterházy válaszát: hogy nem ő nagysága rabjai, hanem ő felségéé, azért ő nagysága nem disponálhat felölök. Kifogásnak jó volt ez is. A két kőszegi tanácsos továbbra is a bécsújhelyi várban sínylődött, ahol egykor Perényi Péter, utóbb pedig II. Rákóczi Ferenc is raboskodott. Időközben okt. 17. Sopronból is érkeztek fogolytársak és pedig köztök jó ismerősök: Serpilius János biró, az európai hírnevű jogtudós és ifj. Tulmann János, aki Kőszegről származott Sopronba és Sziléziával volt borkereskedése. Azzal vádolták, hogy a nádor uradalmából elhajtott ökröket vett Thököly embereitől s azokat a