Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIII. Fekete törvénytelen és rövid életű városbírósága

bátyjának adta tovább, aki mészáros volt Kőszegen. A soproni foglyok a kőszegieket még mindig bilincsekben találták. (Csányi 95. 98). Fekete nem feledte a foglyokat, hiszen eleget hallott miattuk. De időközben mást gondolt. Ő többször járt Bécsújhelyre Kollonicshoz és egy ilyen útjában elég merész volt arra, hogy Simont és Gombosyt is meglátogassa börtönükben. Részvétet mutatott irántuk s beszéd közben megkérdezé őket: vájjon a fogság sanyaruságát és a halál veszedelmét többre becsülik-e az áttérésnél? És a maga szép példájára hivatkozván, rábeszélni, téríteni kezdte őket. A két fogoly ekkor tömlöctartóiknak, a jezsuitáknak moráljához folyamodott. Gondolatbeli fenntartással feleltek. Hogy szabadulhassanak, színleg beleegyeztek az áttérésbe, csak azt kötötték kí, hogy a r. kath. vallásgyakorlatokban ne kelljen addig .részt venniök, míg hazájukba vissza nem térhetnek; különben is, mivel ők az evang. vallásban nevelkedtek és meggyőződésükben ez a hit vert gyökeret, idő kell hozzá, míg az új vallást megismerhetik és megszokhatják. Fekete Kollonicsot értesítvén, a püspök ily feltétellel is szívesen vette a két férfiú áttérő] szándékát s egy városi tanácsost küldött hozzájok, hogy ezt az Ígéretüket tanú előtt is kijelentsék. Erre nyomban levették bilincseiket, de reverzálist kellett aláirniok, hogy Kőszegen lefoglalt javaikat visszanyervén, azokat eladják, szülővárosukat elhagyják és Sopron, Ruszt és Pozsony kivételével valamely más helyen telepesznek le. (Csányi 98. Hist. D. 128. Chernél 130). No lám, őket kitiltják Kőszegről, Feketét pedig a hitehagyása után hintón vitték vissza. Persze ez más eset, itt Fekete pályázott a két fogoly jószágára. Simon és Gombosy aláirta a reverzálist s erre Csányi szerint már nov. 7. szabadon bocsátották őket. Nov. 12-én maga Fekete jelentette a tanácsban, hogy a két fogoly hazaérkezett, de egy hónap alatt tartoznak mindenüket eladni és a városból kimenni. Ez azonban nem úgy lett. A király kegyelmesebb volt irántuk, mint egykori papjok és püspökjük. Simon és Gombosy továbbra is Kőszegen maradtak, rendületlen