Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

XIII. Fekete törvénytelen és rövid életű városbírósága

ragaszkodtak evang. egyházukhoz és felvették a harcot Feketével szemben, akinek bírósága nem tarthat örökké. Fekete egyébként is oly gonosz időkben vállalta a város vezetését, hogy Feneion mondása szerint csak a bolond kívánhatott volna ilyenkor biró lenni. Más népszerű ember is hamar lejárta volna magát. Okt. 15-én a tanácsülésen a királynak köszöni és Istennek ad hálát, „hogy az mostani szüretelést meg engedte érnünk." Szívből beszélt, mert szőlei voltak és szerette is a hegy levét. De sok keserűt kellett utána nyomban beadni. Ő felsége szigorúan tiltja a konventikulumokat s Fekete meghagyja, ha valami lakodalom vagy céhbeli gyülekezet lesz is, a gyanú elkerülése végett valamely belsJ vagy külső tanácsbeli hütös embert hívjanak maguk közé nagyobb bizonyság okáért. Azután a kivetett katonai adót zúgolódás nélkül fizessék. Ő felsége pedig bizonyos németeket is rendelt a városra (katonákat téli szállásra), ezeket is szívesen fogadják „és experiálni fogják hogy ő kegyelme nem birája, hanem atyja lészen az községnek". Az evangélikusok ezt bizony kötve hitték. A püspökből lett biró igen melegen érdeklődött az egyházkerület pénze iránt is. Mindjárt a két fogoly visszatérte után már a nov. 12-iki tanácsülésből követeket küldött Simon Jánoshoz, hogy a consistorium obligatóriáit, az erszénypénzről szóló adósleveleket és Hera György legátumát is adja ki a tanácsnak. De Simon csak az utóbbit vállalta, hogy 2—3 nap alatt lefizeti, de az adóslevelekről mit sem tud. 1684. jan. jan. 4-én ismét sürgette Fekete, hogy a consistoriális (egyházkerületi) pénz beszedetvén az adósoktól, a város szükségére fordíttassék. Beidézték az adósokat, Hodik György nem is tagadta, hogy ő 100 írttal adós; de ezek a pénzek, úgymond, az evang. státust illetik s ezért a tanács nem is szedheti be. Jan. 14-én ujabb hat heti halasztást engedtek az adósoknak, de aki akkor sem fizet, annak jószágából a dupláját fogják behajtani, a pontos fizetőknek ellenben elengedik az 1674. óta járó kamatokat is. 1684. jan. 8-án I. Lipót király külön oltalom-