Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
III. Az Ágostai Hitvallás Pázmány és az ellenreformáció korában. Három magyar Augusztána a XVII. század elején.
fession levőknek vagy csak augusztamisoknak (III. k. 585. 1.) nevezi őket. Pathai István ref. püspök a Pápán járt evangélikus lelkészt 1616-ban «gusztanus prédikátornak* gúnyolja. 24 A bécsi békét megerősítő 1608. évi törvénycikk még csak «evangelica religio» néven (a legszebb név) nevezi a két protestáns felekezetet. A zsolnai zsinat 1610. és a szepes vár aljai 1614. az Ágostai Hitvallás alapján állva szervezte külön evang. egyházunkat és állapította meg püspökeink jogkörét. A zsolnai zsinat a püspök esküjében az Ág. Hitvallást és e mellett külön említi a Concordiae Formulát, a szepes váraljai pedig az Augusztána mellett a többi szimbolikus könyveket. Mind a két zsinat a 7. kánonban kötelezi a felavatandó lelkészeket a Liber Concordiae.. első sorban tehát az ebben foglalt Aug. Confessio aláírására. Az 1622. évi semptei consistorium két kánona is kötelezi a lelkészeket a Liber Concordiae (benne első helyen az Aug. Conf.) s az ebben foglalt orthodox egyházi tan megtartására. A két irányban megindult hitvitákban is mind sűrűbben támadják és védik az Augusztána egyes hitcikkelyeit. Magyari Istvánt «Az országok romlásának okairól* (Sárvár 1602.) irott nagy művében a római egyház ellen intézett támadásokra jórészben az Aug. Conf. II. része (Abusus mutati) bátorította fel. Pázmány Péter a Feleletében (Nagyszombat 1603.) említi ugyan az Aug. Confessiot is, de ezzel itt részletesebben még nem foglalkozik. Csak a Kalauz előpóstájában «A most támadt új tudományok hamisságának tíz bizonysága* (Grác 1605.) című művében veti szemére az Aug. Confessiónak, hogy «minden Protheusnál állhatatlanabb: Thais omnium sectarum et equus Trojanus, Pandorae pixis.» Az aláírók neveit felsorolva jegyzi meg: «Ezt a Confessiot mint egy menyasszonyt addig kenek, fenék, tapogaták és ápolgaták, hogy némelyik kezébe az orra, némelyikébe az füle marada, némelyik pedig kormos kezek szennyét úgy reá kenek, hogy semmi szappannal le nem moshatják róla.* Pázmány az Augusztána két kiadását ismerte: a Corpus Doctrinae Philippicumból a Variatát és a Concordia-könyvből az Invariatát. Azért mondja, hogy 1530 és 1580 között a Confessiónak nyolc eltérő kia24 Payr S. A dunántúli ev. egyházker. tört. 172. 1.
