Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
III. Az Ágostai Hitvallás Pázmány és az ellenreformáció korában. Három magyar Augusztána a XVII. század elején.
dása jelent meg és az ilyen Augustana «Confusioban» nem lehet megbízni. «Fülöp mester irá azt hertelen Augustába a Vendégfogadó házában és ő kezdte azt uj kaptára ütni.» A Palatinatusbeli theologusok nyomán mondja Pázmány is már itt, hogy az Aug. Confessio a tizedik artikulusban a német nyomtatásban megengedi a transsubstantiatiót, noha ezt a deák nyomtatásban elváltoztatták. Melanchthon is ezzel a félremagyarázással okolta meg a Variátát. 25 Bőven és részletesen azután a Kalauz három kiadásában (1613—37) foglalkozik Pázmány az Augusztánával. Minek utána külön fejezetekben mutatta be ékesen, hogy Luthernek a születése, tanítása és halála, mind az ördögtől való, az egész 4-ik könyvnek ezt a címet adja: «Az augusztai Confessio és a lutherista Concordia nem igaz tudomány.* Mert I. az Aug. Conf. sok hazugsággal terhes, II. magával ellenkezik, III. a Szentíráson kívül és a Szentírás ellen sokat tanít és IV. sok változásokkal mocskoltatott. Nagy negyedrétű 34 oldalon írja meg azután sok mocskolódását az Augusztána ellen. A tudós Melanchthont, akit az egész művelt Európa «Praeceptor Germaniae» névvel tisztelt meg és aki szeretetét és nagyrabecsülését a magyarok iránt oly meggyőző és lekötelező módon mutatta meg, akinek a magyar műveltség oly sokat köszönhet, ezt a szelíd lelkű jó embert Pázmány, a magyar jezsuita agyalágyult homályos elmének mondja. «Mikor Melanchthon — mondia az 589. lapon — ezt a Confessiot helleborus vagy hunyor és zászpa (agyvelőtisztító keserű gyökerek^ nélkül szűkölködő taknyos agyvelejében forralta, csak azon mesterkedett, hogy elnyerhesse a krétabeliektől ama jeles dicséretet, mellyel szent Páltól bélyegeztettek, hogy ők mindenkor hazugok.» (Tit. 1, 12). Ez Pázmány Ítélete. Még annak a kornak mértéke szerint is sok gyűlölet és nagy elvakultság kellett hozzá. 26 Az egyes részekben azután «csak egynéhány otromba, paraszt, horgas szavait említi a Confessiónak.* A hit által való megigazulásra vonatkozólag a Tridenti Zsinatot idézi: «Non remittuntur, neque remissa sunt unquam peccata, nisi gratis Divina misericordia propter Christum.» (Sess. 25 Pázmány P. összes Munkái I. kötet 462. és 463. 1. 26 Pázmány P. Összes Munkái. III. kötet 284. 286. 301. 589. 1.
