Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

Idő vala akkor bolond vakságba, Nagy tévölygés vala az hit dolgába ; Lúter Márton hirdetni kezdte vala, „Az az jó hit!" — mind azt kiáltja vala. Az pápa ellen kezdé prédikálni, Az emberi szörzés ellen szóllani Evangeliomot kezdé hirdetni, Sokan kezdenek ő mellé támadni. A jó lutheránus Sztárai Mihály is Athanasius püspök életrajzában nagy lelkesedéssel emlékezik Lutherről. Mintegy az „Erős vár" visszhangja csendül ki verseiből, ha halljuk :

18 Sőt az mi időnkben már ez új törvényben Ő szent igéjének hirdetésében Harminczkét esztendeig megtartá éltében Jámbor Luther Mártont ő igaz hitiben, Mert bízék Istennek az ő segítségében. Voltának utána nagy sok álnoksággal, Méreggel, fegyverrel és hatalmassággal, Hogy őt elvesztenék, avagy számkivetnék, De ők nem használtak semmi ravaszsággál, Mert Isten tartotta őtet ő oltalmával. Mikor bement volna az Vormácziában Károly eleiben az egy új udvarban, Állhatatos volt az ő szólásában, Igen bízik vala Isten oltalmában, Azért ő nem méne hátra az igazságban. S azzal végzi Sztárai ezt a kis életrajzot, hogy Luthert az Isten „ez árnyékvilágból kivevé és vivé mennyországba".

19 És utóbb Cranmer Tamásról írt énekében Sztárai ismét szól róla : Ezután Luter Mártont hogy az Isten támasztá, Ki által szent igéjét nyilván predikáltatá, Az pápa tudományát véle megcsúfoltatá, Sokkal megutáltatá.

20 Ime, így énekelt a magyar költő Lutherről halála után alig több, mint tíz évvel. S itt mindjárt felvetek egy kérdést. Nagy homály fedi, kitől való az Erős vár első magyar fordítása. Sztárai versében e szavak : „nagy sok álnoksággal..., ravaszsággal..., fegyverrel és hatalmassággal" nem úgy hangzanak-e, mint a régi Erős várban : „erővel, fegyverrel és csalárdsággal és minden nagy hatalmassággal" ? Sztárai csak ismerte-e, vagy maga fordította Luther harci dalát ? De erről alább szólunk. Sztárai tudtunkkal nem járt Wittenbergben, de Skaricza szerint Luther iratainak olvasása már Páduában megnyerte őt a reformáció számára. Verseiből látjuk, mily szeretettel csüngött Luther személyén és hű maradt hozzá a sírig. Mint megtört öreg is Sztárai a soproni lelkészi állásra pályázott. Eredeti levele (csak kettőt ismerünk ilyent) itt van Sopron város levéltárában. Költészetének egy jellemvonását bizonyára Luthertől örökölte. A zsoltárokat tudniillik oly szabadon alkalmazta énekre, mint Luther szokta. Az ő példája után indult a többi magyar poéta is. Csak egy-két képet és alapgondolatot vettek át és énekeik éppen nem voltak rímes verssorokba foglalt zsoltárszövegek. Szabadon szőtték bele az ilyen zsoltárokba a nemzeti gyászt, áz egyház bajait, sőt a maguk dolgát is. Gelei Katona István mondta az Öreg Graduál előszavában, hogy a korábbi Graduálok zsoltárai „nem literaliter, hanem periphrastice" vannak fordítva. (Pr. Sz. 1901, 719.) 18 Szilády Ä. U. o. V. 207. 19 Szilády R. M. K. T. V. 207. 20 Szilády u. o. V. 242.