Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
Skaricza Máté is, Szegedi Kis Istvánnak, az első magyar kálvinistának buzgó tanítványa és életírója, nagy tisztelője volt Luthernek. A hagyomány szerint ő fordította le Luther első énekeit. Skaricza Szegedi életrajzában nagy dicsérettel emeli ki Luther érdemeit. Melanchthonnal egybevetve mondja róla : „Különösen a theologiában isteni buzgalommal és az összes erősségek megdönthetetlen alapján mennydörgött a pápának tévestanai ellen és vitézkedett az ő Jézus Krisztusáért." Másutt mondja ismét: „Luther Szegedinek is főfő vezére volt s halála őt (1546) felettébb megdöbbentette, mert az a hiedelem terjedt el róla, hogy miként egy másik János evangélista nem szenved erőszakos halált és nem lesz földönfutóvá." Skaricza később maga is járt Wittenbergben s ezt a várost második hazájának nevezte. (Skaricza—Faragó, Szegedi élete 10, 17, 60, 63.) 21 Debreczeni Ember Pál és Bod Péter jegyzi fel, hogy Skaricza Luther énekei közül a következőket fordította magyarra : 1. Erős várunk nekünk az Isten. 2. Jer, mi kérjünk szent lelket. 3. Hiszünk mind egy istenben. 4. Atya isten, tarts meg minket. 5. A mi életünknek közepette. Barla Jenő ezek közül csak az utolsót ismeri el Skaricza énekének, a többit elvitatja tőle, mert szerinte Skaricza csak 22 éves fiatal tanító volt (Pesten és Ráckevén), mikor ezek az énekek már megjelentek 1566 a váradi és 1569 a debreceni Szegedi-féle énekeskönyvben, ilyen fiatal ember énekeit pedig nem vették volna fel a szerkesztők. Horváth Cirill ezt a feltevést nem fogadja el, a régi tradíciót nem látja megcáfoltnak s fenntartja Skaricza szerzőségét. Csupán a „Jer, mi kérjünk szentlelket" éneket vitatja el Skariczától felettébb gyarló verselése miatt. Ilyen gyenge éneket szerinte csak Gálszécsi írhatott. Barla érveit én sem tartom eléggé erőseknek és helytállóknak s egyelőre nem térhetünk el az Ember Pál és Bod Péter által megőrzött tradíciótól. 22 Az apostoli hitvallást Luther szövege szerint már Gálszécsi is hangjegyekre szedte. A váradi és Szegedi-féle énekesekben a 173. lapon olvasható újabb formája (Hiszünk mind egy Istenben „az Ó kegyes szűz Mária nótájára") lehetséges, hogy a tradíció szerint Skariczától való, de nagyon elüt Luther szövegétől. Ember Pál szerint ezt is Luther énekéből fordította. Skaricza számára marad így fenn az „Erős várunk" és az „Atya Isten tarts meg minket". Ezekről alább szólunk bővebben. „Ami életünk közepette", Luthernek ez a régi latin antifonából (Media vita in morte sumus) írott szép éneke (Theol. Szemle, 1926. 904.) először Bornemisza Péter énekeskönyvében van meg (Detrekő, 1582 CLIX. b. lap. Prot. Eh. Isk. L. 1882. 22. sz.), azután pedig Gönczy György 1592. évi halottas é.-könyvében. De megvan a kálmáncsai kódexben is 1626. évszámmal. Itt az első versszak szövege ez : „Az mi életünknek közepötte, haláltúl környül vétettünk. Kit mi kerestünk segédeimül, ki minket vigasztaljon, csak Tégödet Uram (találtunk), ki mi bűneinkért igazán most mi reánk megharagudtál. Szent áldott Úristen, szent erős Úristen, szent idvezítő irgalmas Urunk ! Oh örök Isten, ne hadj minket bűneinkért gonoszul elvesznünk, de mi halálunknak idején légy mi nekünk nagy segedelmünk. Irgalmazz nekünk." Skaricza ezt nem ez eredeti latinból, hanem Luther átdolgozásából fordította, mely a latinnál több sorral bővebb és a magyar fordítás híven követi a németet. Amint fentebb említettem, Luthernek ezt a szép énekét a reformáció legutóbbi jubileumára Stráner Vilmos újból lefordította, Kapi Gyula igazgató pedig az eredeti dallamot vegyes karra írta. 23 21 Skaricza az őseit is felsorolja Mátyás király korától kezdve. Unokatestvérével, Skaricza Györggyel, aki Erdődy Péter ügyvéde és horvátországi jószágigazgatója volt, Pozsonyban 1567. találkozott. Lutheránus Skariczák később is voltak Pozsonyban. 1817-ben alapítványt is tettek. Bauhofer, Kirchgeseh. 548. Zsilinszky, Eht. 592. 22 Lampe—Ember, Hist. Eccl. Ref. 736. Bod P. M. Athenas 242. Horváth C. Luther énekei és első prot. énekszerzőink i. h. 39. 1. 23 Goedeke K. Luther s Dichtungen 96. Ballá Jenő, írott énekgyűjtemények a XVII. sz. Prot. Szemle 1900. 335. Kapi Gy. Vallásos karénekek. Sopron, 1918. 107. 1.
