Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

I. Luther, az énekköltő.

Szórd szerte a szeleknek, Vagy hullám-árba dobd ; Ne félj, gondozva lesznek A szentelt hamvak ott. Szétszórt porukból ébred Űj élet mindenütt, Atyánk, te befogadtad Végső lehelletük ; A Sátán diadalmat Nem ül szemben velük. Ők holtan is beszélnek S mint ércnek zengzete Fülébe zúg a népnek Az Ür nagy szent neve. Tanúbizonyság végett Terólad, Istenünk. (Vas. Újság 1891. 711, 1) Szomorú tény, hogy az ellenség vérontásából fakadt ki egyházi énekünk áldásfolyama. A sikerült szép kezdet után Luther költői vénája útat tört magának. S amire nagy szüksége volt, most már egyházi énekekkel is megpróbálkozott. Barátaitól hiában kért ilyeneket.. Első egyházi énekét még 1523-ban írta : Jer, örvendjünk keresztyének (Nun freut euch liebe Christengmein). Teljesen eredeti. Ami belső vívódása volt zárdába lépésétől a 95 tételig és wartburgi magányáig, az ebben az énekben mind benne van. Azért ez még kissé oktatóhangú, hitvallásszerű (mint barátjának Speratus Pálnak első éneke is : Eljött hozzánk az üdvösség). De Jézushoz való belső viszonyát már ez is híven fejezi ki: így szól hozzám : tarts én velem, Bízzál, majd megsegítlek én. Megvéd az én erős kezem. Ki árthatna tenéked ? Tied vagyok s te az enyém, Igen sajátszerűek ez éneknek utolsó szavai: „Und hüt dich vor der Menschen Satz, Davon verdirbt der edle Schatz, Das lass ich dir zur Letze." Wagenmann irodalomtörténetíró ebben Luthernek humorát látja. S amint ezt nálunk Gaál Mihály fordította, bizony, szinte komikus hatású : „De óvlak a tantételtől, Ez távolít el Istentől, Ez legyen búcsúszavam." Bizony, furcsa így az ének vége. Dallamát már az Achtliederbuch füzetében megtaláljuk. Luther valószínűleg a „Freu dich, du werte Christenheit" régi búcsújáró énektől vette át. Később az „Ejött hozzánk az üdvösség" dallamára szokták énekelni. (Goedeke K. : Dichtungen von M. Luther 29. 1. Weimari Luther-kiadás. 35. k., 493. 1.) A szerencsés kezdet után ez a két év, 1523 és 1524 Luther énekköltészetében a leggazdagabb, összes énekeinek kétharmadát ezekben írta. 1524 az evang. énekeskönyvnek is születési éve, amelynek négy százados jubileumát most ünnepeljük. Eredeti énekei mellett, zsoltárok és más íráshelyek alapján is írt énekeket; régi latin himnuszokat fordított, középkori német énekeket is átvett, feldolgozott és kibővített. Ez utóbbi forrásokat is — eredeti énekei mellett — figyelembevéve oszthatjuk Luther énekeit öt csoportba.

2 1. A zsoltárokból való énekei. Az első sikerült kísérlet után Luther figyelme az általa annyira szeretett zsoltárok felé fordult. De távolállt tőle, hogy ezek szövegét pusztán rímekbe foglalja. Velük szemben a legnagyobb szabadsággal járt el. Néha csak az alapgondolatot, a kezdő verset, néhány jellemző képet vesz át a zsoltárokból s azután szabadon fejti tovább gondolatait. Ebben a magyar énekírók is, Batizi, Sztárai, Skaricza Luther példáját követték. Egyik legszebb éneke ebben a csoportban : Bűnösök hozzád kiáltunk (Aus tiefer Noth, De profundis). A tartalmas szép 130. zsoltárból vette ezt, de talán még az eredetinél is tömörebben és nagyobb erővel fejezi ki az őszinte mély bűntudatot és az Istennel viaskodó hitnek diadalát. Van szép eredeti dallama is frigiai hangnemben, melyet Luthernek tulajdonítottak, de alaptalanul. Már a „Nyolcas énekfüzet" az „Eljött hozzánk" dallamát írta fölébe. Ilyen szép zsoltárénekei még Luthernek : Oh, Ur Isten tekints hozzánk (Ach Gott vom Himmel sieh darein, Zengedező 273.), a 12. zsoltárból. Szívében szól a balgatag (Es .spricht der Unweisen Mund 2 A weimari kiadás (35. köt.) tartalma szerint, Koch E. műve (Gesch. des Kirchenliedes) pedig forrásai szerint csoportosítja Luther énekeit. b) Luther énekeinek csoportosítása.