Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
vett át újabb éneket. Egy énekében azonban mégis Luther példáját követte. „Mennybéli felséges Isten" kezdetű szép énekében (a mai 137. református dicséret) ő is a Mi Atyánkot foglalta énekversekbe. Id. Révész Imre és Kálmán Farkas Sz. Molnárnak ezt a szép énekét egyenesen Luthertől származtatja. De Molnár itt csak a versformát tartotta meg, különben pedig az énekszövegben teljesen szabadon járt el, ami abból is kitetszik, hogy Sz. Molnár éneke 18 strófa, Lutheré pedig csak 9. A versformán kívül átvette azonban Molnár a régi szép dallamot is, mely kétségtelenül Lutheré. A feliratban ugyan ezt mondja : „Azon Nótán, melyen Belgául énekeltetik", de a hangjegyek mutatják, hogy az Luthernek az eredeti régi szép dallama, amint ezt Szügyi József is „A magyar református énekeskönyv múltja" c. füzetében (27. 1.) elismeri. így a lutheri örökséget magyar hymnológiánkban a nagy kálvinista Sz. Molnár is, aki különben felesége révén atyafiságban is állott Lutherrel, egy igen értékes énekkel gyarapította. Ez az ősi szép dallam is összekötő kapocs a két testvéregyház istentiszteletében. Luther verses Mi Atyánkját különben már Szegedi Gergely énekeskönyve is két formában felvette s talán már akkor is Luther eredeti dallamára énekelték. Az Öreg Graduál, Keserűi Dayka János és Gelei Katona István református püspökök hatalmas műve (Gyulafehérvár, 1636) nem gyarapította a Lutherénekek számát, sőt az eddigiekből is többet elhagyott. Az éneklésre nézve is eltért a szerkesztők véleménye Lutherétől, midőn ezek a „figurás többszólamú" éneklést nem tartották a templomba illőnek. Bethlen Gábor az egyházi zenében inkább Luthernek, mint Gelei Katonának adott igazat. Gönczy György énekeskönyvének újabb kiadásaiba azonban több új Luther-éneket is vettek fel. Gönczy könyveit eddig többnyire csak Debrecenben és Nagyváradon nyomták, de a lőcsei és bártfai lutheránus nyomdászok is részesedni akartak a haszonban s mivel ők főként evang. gyülekezetekre számíthattak, ezek kedvéért Luthertől is vettek át új énekeket. A lutheránusok számára készült kiadásokban Gönczy könyvének tartalma másként van beosztva. Ők a zsoltárénekeket nem külön részben egymás mellett közlik, mint a reformátusok, hanem tárgyuk és az ünnepi alkalmak szerint megosztva, szétszórtan. Ez volt már a különbség az 1566. évi váradi és az 1569. évi debreceni énekes között, amint erre Gaál Mihály hymnológusunk is felhívta már a figyelmet s így tettek a könyvnyomtatók, illetve szerkesztők később is. Bárány János dunántúli ev. püspök (1756—58) a pietizmus előtti időkről mondja : „Énekes, sőt Ábécés-könyveket is az idegenektől kellett kölcsönvennünk." És a Zengedező 1770. évi előszava említi a Lőcsén (1627) Breuer Lőrinc által nyomtatott, ma már ismeretlen, de bizonyára lutheránus s a dunántúli evangélikusok által is használt énekeskönyvet, mely „igen csekély és még kevés énekeket foglal magában". Voltak íme, tehát az evangélikusok részére Lőcsén és Bártfán nyomott kisebb és nagyobb énekeskönyvek, melyek tartalmukban a Gönczyével majdnem teljesen megegyeztek, de más volt a beosztásuk. Szathmáry József hívta fel a figyelmet 30 egy ilyen énekeskönyvre, amelyben először találjuk meg Luthernek kedves szép karácsonyi énekét. A könyvnek címe : Keresztyéni Isteni Dicsíretek, Melyekkel az Magyar Nemzetben reformáltatott ecclesiákban Esztendő által szoktanak élni. Mostan peniglen újonnan, de mértékletesen és helyesen megöregbítetvén és illendőbb rendben, hogy nem mint az előtt az Keresztyéneknek épületekre hatodszor kibocsáttatott sat. Lőcsén nyomt. Breuer Lőrinc által 1642. (16. r. 704 1.) Ebben sincsenek a zsoltárok együtt külön részben, hanem a többi ének közé az egyes tárgycsoportokba beosztva különféle címek alatt. Meglepő itt az is, hogy 28 latin ének is van benne, ami a német lutheránusoknál volt szokásos. A 18 új magyar ének közül pedig kettő Balassa Bálinté : Bocsásd meg Úr Isten ifjúságomnak vétkét és a másik: „Pusztában Sidókat vezérlő jó Isten." És végül Luthernek örökbecsű karácsonyi éneke is (Vom Himmel hoch da komm ich her) itt van meg először magyar nyelven és pedig ebben a formában : 30 Szathmáry J. i. h. Prot. Szemle 1892. 472. 1. Erdélyi Pál, Énekes könyveink a XVI. és XVII. sz. 35. 1.
