Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

IV. A XVIII. században élt Perlakyak.

emlékezetessé. A hallei pietismus szellemében munkálkodó jeles pietista papok: Bárány György, Vásonyi Márton, S. Szabó János és a többiek ellen ő szenvedélyes harczot indított. Midőn 1742-ben püspökké választották (e hivatalnak 70 évi szünetelése után) Tóth Sipkovits János téthi lelkészt, Perlaky őt pietismussal, syncretismussal és a -kálvinistákkal felettébb való barátkozása miatt kryptocalvinismussal vádolta s még a beiktatás előtti napon is tiltakozott Vadosfán a választás ellen. Szemére vetik, hogy később is contemptim csak per „szegény Tóth János" 'nyilatkozott e különben jeles püspökünkről, a kinek székébe 4 év múlva azután ő jutott bele mint közvetlen utód. Püspökké az 1746. évi április 23-án Nemes-Dömölkön tartott kerületi gyűlésen választatott meg három más jelölttel szemben. De az ő kormányzása sem lehetett zavartalan. Heves támadást intézett ellene Balogh Ádám, jeles várpalotai pap (később szintén püspök.) A leendő utódoknak az elődökkel folytatott eme harcza nem szép fényt vet a vezérekre. • Balogh 1747-ben, mivel Téthre a meghívó levél el.fogadása után elmenni nem akart, felelősségre vonatott, de sem az esperesség, sem a püspök idézésére nem jelent meg. E helyett egy hosszú és érdekes védőiratban 1 mentegette eljárását. Sőt Perlaky püspök ellen fordítja a vádat, azt mondja: ő az oka visszalépésének és hatalmaskodást, kötelességmulasztást stb. vet szemére. E támadással szemben azonban elégtételt adott az egy1 Közöltem az Evang. Egyház és Iskola 1893. évf. 8—10. számaiban, i